Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem és igen között lehetetlen kompromisszumot találni – mondta csaknem másfél évtizede a maastrichti csúcstalálkozón Wim Kok akkori holland pénzügyminiszter, Nagy-Britanniára célozva, amely egyedül állt az EU-val szemben. A helyzet ismétlődik, a megállapodás kulcsa London kezében van. Le kellene mondania legendás visszatérítésének jelentős részéről, ebben az esetben – állítják a többiek – igazságosabbá válna az EU finanszírozása, s az új tagok sem éreznék, hogy Európa szűkmarkúbban bánik velük, mint a korábbi felzárkózókkal. Csakhogy a brit kormány minden további engedményt ahhoz a feltételhez köt, hogy 2008-ban felülvizsgálják az EU-költségvetés szerkezetét, megreformálják a mezőgazdasági politikát, illetve az agrárpénzekből a versenyképesség fejlesztésére csoportosítsanak át. Erről viszont Párizs nem akar hallani, legalábbis nem ebben a pénzügyi időszakban.
„Szűk a tárgyalási mozgástér” – figyelmeztetett előre a brit kormány, csak éppen arról látszik megfeledkezni, hogy a póznákat maga jelölte ki. Ha előbb lát neki és elmagyarázza a brit közvéleménynek, miért nem tartható ma a két évtizede kiharcolt visszatérítés, akkor kisebb nyomás nehezedne rá otthon és könnyebb dolga volna uniós elnökként dolgozni a kompromisszumon. És akkor talán a fővárosokból sem érkeznének előre a zajos vétófenyegetések, mindenekelőtt Párizsból és Varsóból. Tény, hogy az alkudozásoknak az utolsó (?) körében az újak peremre szorulnak, a költségvetés nettó befizetői elégedettek azzal, hogy a büdzsé főösszege viszonylag alacsony marad, és a marakodás legfeljebb arra terjed ki, hogy hol mennyit lehet még kicsípni a közösből a saját hozzájárulás csökkentése érdekében. Így még a szorosabb integráció elszánt képviselői is (például Belgium) várhatóan kihátrálnak majd az újak mögül, és a csúcs egy Párizs–London hajba-kapás után kompromisszumra juthat. Azt nem csak Londonban tudják, hogy ha Blair most nem enged, még kevésbé engedne az osztrák elnökség alatt – akkor mi végre halasztani a megállapodást. Az alku során mindenki igyekszik otthon is eladható egyezségre jutni, és előre látható, hogy a bazárnak egyetlen igazi vesztese lesz: Európa.
