Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sajtóhírekkel ellentétben brüsszeli forrásaink szerint Tony Blair brit kormányfő múlt heti látogatásai az új tagállamokban nem voltak teljesen eredménytelenek: a kölcsönösen merevnek tűnt álláspontok kezdenek lazulni. Bár London továbbra sem tartja kiindulópontnak az utolsó luxemburgi ajánlatot, amely a 2007–2013 közötti büdzsét az EU nemzeti jövedelmének 1,06 százalékában szabta meg, saját javaslatcsomagját már két ponton módosította. Az új tagok felzárkóztatását szolgáló kohéziós alapot nem tíz, „csupán” öt százalékkal kurtítaná, viszont az elhíresült rebate, a brit visszatérítés kalkulációjában nem számolnának az újakkal. Hasonló kivételes bánásmódra van precedens: az Agenda 2000-ben, a jelenleg érvényes költségvetési irányelvekben mérsékelték a holland, svéd, német és osztrák hozzájárulást. London egyébként ma adja át hivatalos javaslatcsomagját, amelyről a tagállamok külügyminiszterei szerdán értekeznek Brüsszelben. Egyébként ez lesz az első olyan vita a soros brit elnökség során, ahol konkrét összegekről esik szó.
Ha a kiszivárgott hírek megalapozottak, akkor a brit visszatérítés évente közel másfél milliárd euróval zsugorodna. Másik fontos, az újaknak tett engedmény a kohéziós alap feltételrendszerének enyhítése. A jelenlegi N+2 formula szerint a pénzeket az adott projekt beindulásától számított két éven belül kell fölhasználni, ellenkező esetben elvész – ezt három évre módosítanák. (Ezt az engedményt az Európai Bizottság látszólagosnak tartja, a strukturális alap tapasztalatai szerint ugyanis az N+2 kényszerítő ereje fegyelmezi a projektek előkészítését és hatékony kivitelezését.)
Kérdés, hogy mivel tudja London megnyerni a büdzsé nettó befizetőit. Hollandia továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ne legyen az egy főre jutó legnagyobb befizető, ennek elkerülésére az előirányzathoz képest egymilliárd euróval kevesebbet fizetne. És nagy kérdőjel marad az Európai Parlament is, amelynek az agrárbüdzsé kivételével vétójoga van az éves büdzsé meghatározásában, az úgynevezett intézményközi megállapodás keretében. Egyes képviselői nyilatkozatok szerint jelentős csökkentés esetén az EP nem riadna vissza az erőpróbától.
