Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akik sürgették az Európai Unió soros brit elnökségét a 2007–2013-as költségvetési javaslat megalkotására, aligha így képzelték el azt: az együttes bruttó nemzeti jövedelem 1,03 százalékát kitevő büdzsé mintegy évi hárommilliárd euróval kurtább, mint a júniusban 20 tagállam által elfogadott kompromisszum. Bár egyelőre inkább csak kísérleti léggömbről van szó, a londoni irányt mutatja a nyilván szándékosan kiszivárogtatott adatsor.
Ebből az derül ki, hogy az új tagoknak évente másfél százalékkal kevesebb jutna a felzárkóztatást célzó kohéziós alapból, és Tony Blair kormányfő a régiek vidékfejlesztési alapjából is lefaragna. Arról nincs adat, hogy a tagállamok hozzájárulását miként képzelik el Londonban, és az sem ismert, hogy lemondanak-e a vita középpontjában álló brit visszatérítés egy részéről.
A legnagyobb felzúdulás nyilván az újak felől várható, hiszen ők a kudarccal végződött júniusi csúcs után világosan megmondták: megállapodás hiányában visszavonják az utolsó pillanatban tett drámai (egyesek szerint teátrális) ajánlatukat, hogy feláldozzák a számukra már megajánlott összeg egy részét. London láthatóan innen akarja folytatni az alkudozást, és ki szeretné használni azt, hogy az új tagoknak elemi érdekük a mielőbbi megállapodás. Kérdés, milyen érveket hall majd Blair e heti budapesti látogatásán, amikor szembesül a visegrádi négyek közös álláspontjával. A londoni elképzelést alighanem üdvözlik majd a nettó befizetők, Hollandia, Svédország és Ausztria, viszont aligha fogadják el a tavaly csatlakozott tizek és a déliek.
