Négyhetes tárgyalássorozat után megállapodott pénteken Németországban a kereszténydemokrata CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD, aminek következtében létrejöhet Európa legnagyobb gazdaságának második nagykoalíciós kormánya. A kancellár személyéről november 22-én szavaznak majd a német parlamentben, az új kormány első embere azonban bizonyosan a kereszténydemokrata Angela Merkel lesz majd. A részt vevő felek szombaton érdekházasságnak nevezték együttműködésüket, de megígérték, hogy félreteszik nézeteltéréseiket a gazdasági problémák megoldása érdekében.
Merkel elmondta, hogy az új kormány célja, hogy a jelenleg kifejezetten szerény növekedéssel jellemezhető Németország tíz éven belül a három legjobban teljesítő európai uniós gazdaság egyike legyen. A nagykoalíciós vezetés kiemelt célja a jelenleg 11,6 százalékos munkanélküliség csökkentése, amihez fel kell majd pörgetni a gazdasági aktivitást az országban, a német bruttó hazai termék (GDP) az idén ugyanis mindössze 0,8 százalékkal bővül majd, ami az egyik legalacsonyabb ráta az Európai Unióban (EU). A kormányprogram értelmében Berlin 2007-re a stabilitási és növekedési egyezményben meghatározott 3 százalékos limit alá viszi a GDP-arányos államháztartási hiányt, ami azt jelenti, hogy 35 milliárd euró többletbevételre vagy ilyen mértékű megtakarításra van szükség két év múlva Németországban. Ezen összeg nagy része adóemelésből származik majd, a koalíciós pártok ugyanis megegyeztek az áfa 3 százalékos emelésében. Szakértők ezzel a lépéssel kapcsolatban kifejtették, hogy az adóemelés könnyen tovább mérsékelheti a már amúgy is szerény német vásárlási kedvet, ami könnyen lehetetlenné teheti a növekedés felpörgetésére, illetve a munkanélküliség csökkentésére vonatkozó tervek végrehajtását. A kormány stabilitásának nem tesz különösebben jót, hogy a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták nem egyeztek meg számos kérdésben, mint például a nukleáris energia felhasználásának jövője, illetve az egészségügyi reform kérdése. A nagykoalíciós kormány megalakítására azért került sor, mert a szeptember 18-ai választások során egyik nagy politikai tömb sem szerzett többséget a törvényhozásban, így szükségessé vált a politikai riválisok megegyezése.
Kolozsi Pál