Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megnyílhatnak Törökország és az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai, amennyiben Ankara elfogadja, hogy csak akkor csatlakozhat az Európai Unióhoz, ha az nem veszélyezteti az unió működőképességét. A török válasz lapzártánkig nem született meg. A lehetőséget az teremtette meg, hogy Ausztria végül ejtette követelését, amely szerint Ankarának csupán különleges partneri kapcsolatot kínáljanak fel. Mivel Horvátország „teljesen együttműködik” az ENSZ hágai bíróságával, az EU Zágrábbal is megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat.
Az Európai Unió tárgyalási kerettervét az uniós külügyminiszterek kétnapi kemény alkudozás után szövegezték meg Luxemburgban. Miután világossá vált Ausztria számára, hogy képtelen kiharcolni a teljes jogú tagság alternatíváját, amely különleges partneri státust kínált volna fel Törökországnak, stratégiát változtatott. Immár a keretterv azon pontjára összpontosított, amely a török csatlakozást ahhoz a feltételhez köti, hogy a bővítés nem akadályozhatja az EU működőképességét. Bécs garanciát akart látni, hogy az EU majdani, várhatóan legszegényebb tagja – ma az egy főre jutó török GDP az EU-átlag harmada, a magyarénak a fele – nem jelent teljesíthetetlen anyagi terhet az unió számára.
Ausztria kompromisszumkészségét a török ügyben nyilván kedvezően befolyásolta, hogy Carla del Ponte, az ENSZ háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi bíróságának főügyésze pozitívan nyilatkozott Horvátország és a bíróság együttműködéséről. Tavasszal még ennek hiányában halasztották el a tárgyalások megnyitását, Bécs azonban néhány közép-európai állammal, köztük Magyarországgal együtt ezzel nem értett egyet. Hivatalos cáfolatok ellenére nehéz elképzelni, hogy végül is ne lett volna összefüggés Bécs engedékenysége és Del Ponte nyilatkozata között.
