Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Brüsszelben 1999 óta megszakítás nélkül tart az ingatlanboom, miután a NATO és az Európai Unió kibővítési folyamata nemcsak az euroatlanti intézmények, de a különböző think-tankok, lobbiirodák, konzultációs cégek apparátusát is alaposan felduzzasztotta. A lakásingatlanárak Brüsszel elitnegyedében és a város közvetlen szomszédságában évente 5–10 százalékkal nőnek, amire a hatvanas évek vége óta nem volt példa. Így is sok az üresen álló lakás; a tulajdonosok inkább kivárnak, ha nem kapják meg a remélt lakbért, amely négyzetméterenként 10–25 euró – utóbbiért a pazarul felújított (nem bútorozott) lakásban a luxuskonyhához, -fürdőszobához a legjobb minőségű háztartási gépek járnak. Ha venni akar lakást valaki, a jobb körzetekben 2500 euró/négyzetméternél kezdődik az ár; ezért még nem kapni luxuslakást, viszont szerencsés esetben jár hozzá hely a teremgarázsban vagy a beállóban. Külön garázs bérleti díjaként nem ritka a havi 200–300 euró. Aki viszont beéri egy kevésbé jól csengő címmel – amely a felkapottól olykor csak néhány percnyire esik –, már jóval kisebb bért fizet, nem feltétlenül a minőség rovására.
Gombamód szaporodnak az ingatlanközvetítők is, jutalékuk egyhavi lakbér vagy az ingatlan árának 1,5–3 százaléka. Egy különös logika szerint a bérleti szerződést három vagy kilenc évre kötik. Ha a lakó az első évben szerződést bont, háromhavi, a második évben kéthavi, a harmadikban egyhavi bérnek megfelelő büntetést fizet. Ugyanez vonatkozik a kilencéves szerződésre is, ami a tapasztalatlan külföldieket elriasztja, noha nem jár több kötelezettséggel, viszont előnyt jelent, hogy addig legfeljebb a törvényes kulccsal emelheti a tulajdonos a lakbért.
