Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hollandok földrajzi és lelki adottságának köszönhető, hogy a kerékpározásról Európában mindenki rájuk asszociál. A sík országban ideális közlekedési eszköz a bicikli, amihez párosul a hollandok takarékos és tudatosan környezetvédő életmódja. A nagyvárosokban és azok környékén még így is szinte elviselhetetlenek a napi dugók, de mi lenne, ha a sok millió kerékpáros autóba szállna? Részben ez a rémálom a magyarázata annak, hogy a holland települések négyötödének saját „bringapolitikája” van; minden évben költségvetési keretet különítenek el a kerékpárutak karbantartására, újak építésére, az állomások, középületek, üzletközpontok közelében pedig őrzött tárolókat alakítanak ki. Ez utóbbi évek óta kiemelt program – ahogy egy utrechti tisztviselő fogalmazott, „addig nincs értelme új utakat létesíteni, amíg elbátortalanítjuk a kerekezőket, mert nem tudjuk megelőzni a vandalizmust és a lopásokat”.
Az elmúlt években Hollandiában annyira elszaporodtak a biciklilopások, hogy a rendőrök már föl se veszik az adatokat, legfeljebb ha a biztosítók kérik. Azok viszont annyira megnövelték az évi díjat, hogy a hollandok kétszer is meggondolják, érdemes-e drágább bringába invesztálni. Innen a szlogen: nem a biciklire, inkább egy jó lakatra kell költeni... Holland felmérések szerint egyébként a személyautó-használat 70 százaléka mögött rövid távolságok megtétele áll, a cél ennek az aránynak a visszaszorítása. Prioritást élvez a „kombinált közlekedés”, azaz a tömegközlekedés és a kerékpár együttes igénybevételének elősegítése. A kétkerekűek biztonságát nemcsak a külön kerékpárutak létesítésével fokozzák, de brit tapasztalatok alapján egyre több kereszteződést alakítanak át körforgalommá. Gyakori a teherautók, autóbuszok visszapillantó tükre holt terén segítő sarki tükör is, további biztonságot nyújtva a beforduló járművel párhuzamosan haladó biciklistának – aki egyébként mindig elsőbbséget élvez.
