Az Európai Unió 25 tagállama közül 18-ban alkalmaznak a kormányok által, általában a szociális partnerekkel közösen megszabott minimálbért (NAPI Gazdaság, 2005. szeptember 14., 7. oldal). A szórás a keleti és nyugati országok között szembeszökő: a két véglet – 2005. januári állapot szerint – Luxemburg és Lettország havi 1467, illetve 116 euróval (mintegy 361 ezer, illetve 29 ezer forint). Ausztria, Ciprus, Dánia, Finnország, Németország, Olaszország és Svédország nem határoz meg általánosan érvényes szintet, de az alkalmazottak nagy részét lefedő ágazatokban a kollektív szerződések szabályozzák a legkisebb munkabért – áll az Európai Munkaadók Szövetségének (FedEE) évi jelentésében. A szövetség szerint a minimálbér általában jótékony, stabilizáló hatást gyakorol a munkabérekre, jóllehet összege a szegényebb kelet-közép-európai országokban általában nem éri el a létminimumot.
Az ördög persze most is a szabályozások részleteiben rejtőzik; Írországban például idén májustól 7,65 euróban szabták meg a 18 éven felüli, teljes munkaidőben alkalmazott legalacsonyabb órabérét, ám a munkaadó indokolt esetben 3–6 hónapig felmentést kaphat (vagyis fizethet kevesebbet is), továbbá az első munkahelyére belépő 18 éves dolgozónak sem kötelező megadni ezt a pénzt.
