Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az európai pártok első reakciójukban már fontolóra veszik a lehetséges koalíciós kombinációkat is. A szocialisták európai parlamenti elnöke a liberális FDP-t szólította fel, hogy csatlakozzék az eddigi szociáldemokrata–zöld koalícióhoz. Gerhard Schröder vezette nagykoalíciót látna szívesen a cseh és a svéd kormányfő. Az olasz külügyminiszter szerint egyértelmű választói akarat híján politikai instabilitás lép föl, ami nem szolgálja az ország érdekeit. A francia kormány már a Schröder után korszakra készül, egyrészt az Európa-ügyi miniszter jelentette ki, hogy személyektől függetlenül a francia–német páros az európai építkezés motorja, másrészt a védelmi miniszter sem lát okot arra, hogy miért ne lehetne jó együttműködés Chirac és Merkel között.
A globális kihívások korában csak a liberalizmus kínál hiteles választ – az FDP sikere annak a jele, hogy a német választók is felismerték ezt – hangzik Graham Watsonnak, az Európai Parlament liberális frakciója vezetőjének nyilatkozata. Az első reakciók mindenesetre jelzik: Európának is érdeke, hogy Berlinben minél előbb stabil kormány alakuljon. Nyílt titok, hogy az Európai Bizottság alelnöke, a német szociáldemokrata Günter Verheugen Schröder kancellár bizalmasa; többen is szívesen látnák befolyásának csökkenését Merkel hatalomra kerülésével. Ugyanakkor a bővítésben vagy a költségvetésről szóló vitában Merkel még bőven okozhat fejfájást. A török csatlakozást ellenző politika ütközőpont lesz London és Berlin között is. Az EU-költségvetésről szóló megállapodást nehezítheti, hogy Merkel mögött ott van a jelenlegi agrártámogatások fenntartásában érdekelt bajor CSU, ami szintén összeütközéshez vezethet a reformot sürgető Tony Blairrel.
