Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy-Britannia és Dánia után szeptember elejétől a holland kormány is név szerint nyilvánosságra hozza, milyen címen mekkora összegeket kapnak az agrártermelők a mezőgazdasági szubvenciókból. Az ügy első áldozata Cees Veerman holland agrárminiszter, akinek az egyik napilap kérdésére idő előtt ki kellett rukkolnia saját adataival. Eszerint évente 190 ezer eurót kap, ha nem is a saját zsebébe. Mielőtt miniszter lett, családi gazdaságát két fiának adta át, további érdekeltségeit egy független gazdasági társaság irányítja, franciaországi birtokát pedig, amely szintén kap uniós támogatást, részben bérbe adta. Az összeférhetetlenség kérdése mindazonáltal fölmerül, annál is inkább, mert Veerman július elején lemondással fenyegetőzött, amikor a koalíciós partner azt követelte tőle, hogy támogassa az uniós agrárkiadások csökkentését szorgalmazó brit javaslatot. A kompromisszumos megállapodás értelmében Hága nem sürgeti az évi 43 milliárdos uniós agrárbüdzsé lefaragását, viszont ennek negyedét nem a közös pénzből, hanem nemzeti forrásból finanszíroznák. A brit adatok nyilvánosságra kerülése is botrányt kavart: kiderült, hogy Erzsébet királynő birtokai évi több mint egymillió euró EU-támogatást kapnak, és általában is az arisztokrácia nagybirtokai kaszálnak esetenként félmillió fontos szubvenciót. Dániában szintén a királyi család vagyonát gyarapította az uniós pénz.
Mindez újabb érv az uniós agrárpolitika reformja mellett, ráadásul egy frissen készült tanulmány szerint a közös agrárbüdzséből a gazdagabb északi tagállamok – főként a nettó befizetők – aránytalanul többet kapnak, mint a szegényebb dél- és kelet-európai országok farmerei. Az agrárszubvenció mintegy négyötöde az északi gabonatermesztőkhöz, szarvasmarha-tenyésztőkhöz és tejgazdaságokhoz kerül, míg a maradékon a dél-európai szőlő- és olajbogyó-termesztők osztoznak.
