Martin Bartenstein osztrák gazdasági miniszter megerősítette, hogy Bécs 2009-ig biztosan nem nyitja meg munkaerőpiacát az új tagállamok előtt, és amennyiben a statisztikai adatok indokolják, úgy még tovább, 2011-ig érvényben tartják a korlátozást. Az EU-csatlakozási szerződés lehetővé tette a régi tagállamoknak, hogy maguk döntsék el, milyen mértékben korlátozzák munkaerőpiacukat. Nagy-Britannia, Írország és Svédország nem élt megszorítással, mások – például Finnország vagy Hollandia –részben kvótákat állapítottak meg, részben megígérték, hogy két év múlva felemelik a sorompót. A csatlakozási szerződés viszont azt is rögzítette, hogy a bővítés után két évvel a tagállamoknak elég Brüsszelt tájékoztatniuk, ha fenntartják a korlátozást, további három év múlva viszont már csak statisztikával alátámasztott indoklással lehet a munkaerőpiacot zár alatt tartani, de összesen hét esztendő elteltével teljes lesz a nyitás.
Jövőre egyébként az Európai Bizottság is elkészíti a maga elemzését és nem kötelező érvényű ajánlással él. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a korlátozás lehetőségével nem élő három tagállamba nagy számban érkeztek munkavállalók az új uniós országokból, ez kevéssé rendítette meg a munkaerőpiacot, mert az érkezők olyan állásokat töltenek be, amelyekre hazai jelentkező nemigen akadt. Érdekes az is, hogy általában család nélkül jöttek a kelet-közép-európaiak, tehát nemigen rendezkednek be letelepedésre, ami viszont erősítheti a közelebb fekvő Németországban és Ausztriában a félelmet, hogy nyitás esetén ők vonzóbbak lesznek. Ma a feketemunkások – zömében lengyelek – háromhavonta ingáznak, mert ennyi ideig tartózkodhatnak engedély nélkül a régi tagországokban.
