Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ma kezdődik meg a kivonulás a Gázai övezetből, amelynek során nyolc és fél ezer izraeli telepes hagyja el a harminchét éve – a hatnapos háborút követően – megszállt területet. A kivonulás összköltsége a Haaretz című izraeli lap szerint a kártérítéseket is beleértve elérheti kétmilliárd dollárt. A kormány eltökélt: zéró toleranciát ígér az ellenszegülő telepesekkel szemben. Ha sikerülne hosszú időre békét teremteni, az meglódítaná a palesztin területek gazdaságát, amely a második intifáda 2000. szeptemberi kitörése óta összeomlott, bár korábban is a térség egyik legsúlyosabb problémáival küzdő területnek számított. Az intifáda előtt – bár akkor is nagyon magas volt a munkanélküliség – sokak megélhetését biztosította, hogy átjárhattak izraeli városokba dolgozni. Ezenkívül főleg magánkezdeményezések, civil szervezetek segítségével számos olyan oktatási, képzési program létezett, amely kapcsán palesztin fiatalok diplomához, illetve szakképzéshez juthattak, így javítva a térség humán erőforrás gondjain.
Az intifáda következtében mindez szinte teljesen megszűnt. Ezt követően korábban nem látott arányokat öltött a munkanélküliség, a bevételek többsége pedig – elsősorban fegyver- – csempészetből folyt be. Ez idő alatt az izraeli hadsereg több mint háromezer palesztin otthonát rombolta le, több száz műhelyt, gyárat és középületet tett a földdel egyenlővé és nagy pusztítást végzett a megművelt földeken. Az amúgy is ingatag lábon álló gazdaság teljesen összeomlott. Biztató lehet, hogy a korlátozott autonómia megadása nyomán több városba, köztük Jerikóba és Betlehembe jelentős külföldi tőke érkezett, és nemcsak a külföldi, hanem az izraeli turisták által is kedvelt célpontokká váltak. Jerikóban például kaszinó épült, amely jelentős forgalmat produkált, miután Izrael területén tilos a szerencsejáték.
