Akinek baja van a pesti kátyúkkal, az látogasson el Brüsszelbe, Európa fővárosába – talán megvigasztalja, hogy itt legalább annyi a gödör, a megroggyant út, mint a magyar fővárosban, a különbség legfeljebb annyi, hogy még csak kísérletet sem tesznek a megjavításukra: nincs rá pénz. Meglehet, Brüsszel a világ egyik leggazdagabb városa – de csak elvben. A jól fizető nemzetközi munkahelyek sok ezer magas jövedelmű alkalmazottja ugyanis a belga fővároson kívül lakik, következésképen ott is adózik, így aztán egyszerűen nem telik a brüsszeli úthálózat karbantartására. Tovább ront a helyzeten, hogy a városnak több gazdája is van: Brüsszel hivatalosan nemcsak Belgium, de Flandria fővárosa is, flamandok viszont nem lakják, ezért nem is fontos nekik (a szövetségi költségvetés csapján viszont inkább az ő kezük nyugszik). A vallonoknak ugyan nem a fővárosuk, de hiába lakják, ha anyagi helyzetük jóval szerényebb. És ha véletlenül rászánják magukat például az elhanyagolt makadámutak újrakövezésére, abban sincs köszönet. Egy ismert flamand dizájnos jellemezte így honfitársait: „kábé ország vagyunk, mindent csak körülbelül csinálunk meg...”
