A módszer lényege, hogy egy "nanoceruza" elektromos térereje a szilícium hordozóalapra felvitt hidrogénatom-rétegből hidrogénatomokat szakít le, aminek következtében a szabaddá váló szíliciumfelület oxidálódik; az adatokat így szilíciom-oxid jelek tárolják, amelyeket aztán fénysugarak segítségével lehet kiolvasni. A módszer segítségével a jelenlegieknél jóval gyorsabb és több adat tárolására képes chipek állíthatók elő. A kutatás bázisa a New York-i állami egyetem Albanyban működő kutatóközpontja lesz, a világ legnagyobb chipgyártója, az Intel Corp. nem vesz részt a programban.
