A Big Four, a négy nagy könyvvizsgáló egyike, a KPMG nyilvánosan bocsánatot kért és minden felelősséget magára vállalt, hogy elkerülje a vádemelést abban a vizsgálatban, amelyet az USA szövetségi nyomozói indítottak ellene törvénybe ütköző adókikerülés segítése és az igazságszolgáltatás akadályozása címén. A lépés a KPMG stratégiájának 180 fokos megváltozását jelzi. Amikor az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) 2003 januárjában pert indított a cég ellen – mondván, a KPMG notóriusan félrevezette a befektetőket azzal, hogy négy éven keresztül segédkezett a Xerox Corp. hamis pénzügyi jelentéseinek elkészítésében –, a könyvvizsgáló a vádat „abszurdnak” nevezte és tiltakozott. Bűnösségét akkor sem ismerte el, amikor négy hónap múlva az ügy rendezése céljából 22,5 millió dollárt fizetett ki, a legmagasabb összeget, amit valaha könyvvizsgáló cég kárrendezésre átutalt.
Az ügy kísértetiesen emlékeztet arra, amely az egykori Big Five ötödik tagja, az Arthur Andersen bukásához vezetett. A houstoni bíróság 2002. júniusi ítélete szerint az Arthur Andersen akadályozta az igazságszolgáltatást, amikor alkalmazottai dokumentumokat semmisítettek meg az Enron Corp.-nál zajló SEC-vizsgálat ideje alatt. A könyvvizsgálóra 500 ezer dolláros bírságot szabtak ki; az Arthur Andersen bejelentette, hogy fellebbez, de elismerte, hogy a döntés a könyvvizsgálói tevékenysége végét jelenti. Az egykor világszerte több mint 110 ezer főt foglalkoztató cég fenntart ugyan egy irodát Chicagóban, de alkalmazottainak száma már a 200-at sem éri el. A legfelső bíróság a múlt héten felülbírálta az elsőfokú ítéletet, és felmentette az Arthur Andersent a vádak alól, de ez már nem több erkölcsi jóvátételnél.
Szövetségi vizsgálat folyik az Ernst & Young ellen is. A szintén Big Four-tag egyelőre nem nyilatkozik az ügyben, de az elemzők szerint csakúgy, mint a KPMG esetében, ebben az ügyben sem várható vádemelés. Egyszerűen azért, mert minimum négy nagy auditorra – az említetteken kívül a PricewaterhouseCoopersre és a Deloitte & Touche-ra – mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a gazdasági élet szereplőinek legyen tényleges választási lehetősége.
Csaba Ferenc