Lényegében két témára redukálódott az EU tegnap, lapzártánk után kezdődött csúcstalálkozója: a 2007–2013 közötti költségvetésre és arra, hogy mi legyen a két tagállamban leszavazott alkotmánnyal. Az alkotmány kérdése tűnik egyszerűbbnek, mert a többség egyetért azzal a javaslattal, hogy függesszék fel a ratifikációs eljárást, ugyanakkor tegyenek hitet amellett, hogy az integráció jövője összekötődik az alkotmánnyal. A vita legfeljebb arról folyhat, hogy mikor vegyék fel újra a nemzeti ratifikációs eljárások fonalát. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke őszre külön csúcsot szentelne a témának, ami nem biztos, hogy találkozik a következő soros elnök, Nagy-Britannia elképzelésével. Tony Blair brit kormányfő ugyanis már korábban jelezte, hogy nem kíván extra találkozót beiktatni a decemberi előtt.
A költségvetési vita már keményebb dió. Az utolsó kompromisszumos javaslat, amelyet a soros elnök, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő tett le az asztalra, mindenkinek a kedvében akar járni. Nagy-Britannia például megőrizhetné a visszatérítését, de erősen megkurtítva. Párizs megnyugtathatja farmerjeit, hogy egyelőre nincs veszélyben az agrártámogatás, de valamennyit azért ebből is lecsípnek, mert ebből kell kigazdálkodni Románia és Bulgária majdani támogatását. Németország, Hollandia és Svédország – a legfontosabb nettó befizetők – egy új áfaformulával kap elégtételt, amely szerint az áfabevétel 0,30 százaléka helyett csak 0,15-kal járulnak majd hozzá a kasszához és végül az új tagoknak is be kell érniük egy szerényebb felzárkóztatási alappal, míg a régi, de szegényebb tagországoktól fokozatosan vonják meg a támogatást.
Az persze kérdés, hogy mi marad a lefaragások után, azaz lehet-e több Európát kihozni kevesebb pénzből? Az EU további bővítésének lendülete a francia és holland referendum áldozata lett: a csúcs záróközleményében csak utalnak a korábbi határozatra, homályos, hogy Zágráb mikor számíthat a tárgyalások megkezdésére és Szófiában és Bukarestben sem vehetnek mérget a 2007-es csatlakozásra.
