Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az euróövezet pénzügyminiszterei tegnap este kezdődött tanácskozásukon elsősorban a közös valuta meggyengülésével foglalkoztak, amit egyrészt az EU-alkotmány francia és holland leszavazása körüli bizonytalanság, másrészt az EU gazdasági növekedésének megtorpanása okozott. Az eurónak lökést adhatna a gazdasági fellendülés, amelynek azonban nincs sok jele, ezért erősödik a nyomás az Európai Központi Bankra (ECB), hogy csökkentse az immár két esztendeje 2 százalékon tartott kamatlábat. Otmar Issing, az ECB vezető közgazdásza egy német lapnak úgy nyilatkozott, hogy belefér a bank stratégiájába egy esetleges kamatcsökkentés.
Általános a nézet, hogy a stabilitási paktum minap megváltoztatott feltételeit határozottan alkalmazzák a paktum költségvetési deficitre vonatkozó előírásait immár harmadik év óta megsértő Olaszországgal szemben, amelynek idei hiányát az olasz központi bank a GDP 4 százalékára becsüli. A brüsszeli bizottság ma javasolja a tagállamoknak, hogy kezdjék meg a túlzott deficitre vonatkozó eljárást Rómával szemben. Ez tovább erősíti az olasz kormányban részt vevő Északi Liga euróellenes álláspontját: tegnap már második minisztere vetette fel a líra újbóli bevezetését. Mivel Silvio Berlusconi miniszterelnök erről hallani sem akar, nem kizárt, hogy a kérdés kormányválsághoz vezethet.
A brit kormány tegnap bejelentette, hogy az EU-alkotmány francia és holland elutasítása nyomán felfüggeszti a jövő tavaszra tervezett referendum előkészületeit. Tony Blair kormányfő ezzel fittyet hány az EU vezetők – elsősorban Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök – felhívására (NAPI Gazdaság, 2005. június 6., 2. oldal), hogy a tagállamok folytassák az alkotmány ratifikációs eljárását, illetve, hogy erről közös döntés szülessen a jövő heti csúcstalálkozón. Londonnak kapóra jött az EU két alapítójának elutasítása, mert ez megóvja a majdnem biztosra vehető elutasító népszavazási eredmény következményeitől. Ugyanakkor demonstrálni akarja, hogy szuverén, autonóm döntést hozott, függetlenül uniós partnereitől, másrészt, hogy most elsősorban Hollandián és Franciaországon a sor, hogy reagáljon, hogy megmondja, milyen irányban akar elmozdulni, addig úgysincs értelme népszavazásra készülni.
