A tegnap lapzártánkkor kezdődött EU-csúcstalálkozó várhatóan nem veszi figyelembe a stabilitási és növekedési megállapodás enyhítését bíráló, főként jegybanki ellenvéleményeket, és szentesíti azt. Viszont egyre több a jele annak, hogy a brüsszeli bizottság úgynevezett Bolkestein-direktívája a szolgáltatások liberalizációjáról lényeges korrekcióra kényszerül. A tavaszi csúcs másik fő témája a lisszaboni folyamat felülvizsgálata, amelynek kapcsán a tagállamok ismételten szembesülnek a célkitűzésektől való lemaradásukkal. Az erről szóló egyeztetések kiegészülnek az EU 2007–2013 közötti költségvetésének vitájával, megterhelve egy sor tagállami választás és népszavazás hatásával.
Miközben tehát összeütközik a szociális piacgazdaság egyre kevésbé fenntartható modellje a liberális gazdaságpolitikával, Európát fenyegeti a leszakadás, nemcsak az Egyesült Államoktól, de az évi csaknem 10 százalékos növekedést produkáló Kínától és Indiától is. Ahhoz, hogy felvegye a versenyt velük, számos tényezőre kell összpontosítani, mint a versenyképességre, a hatékonyságra, a kutatás-fejlesztésre – ennek stratégiája a lisszaboni program. Az öt éve elhatározott céloknak töredékét sem érték el, az évi 3 százalékos gazdasági növekedés jó, ha másfél százalékos, a német munkanélküliség naponta dönt rekordokat, az EU-irányelvek átvételének vállalt fölgyorsítása helyett a „deficit” növekszik – állapítja meg az Európai Bizottságnak a csúcsra kiadott jelentése.
A lisszaboni célkitűzések egyik eszköze volna az európai GDP 70 százalékát realizáló szolgáltatási ágazatok liberalizációja, ami több millió állást teremthet. Csakhogy Párizs szerint – amelyet Berlin is támogat – szociális dömping fenyeget az úgynevezett származási elv miatt. Vagyis a szolgáltatót bejegyző ország törvénykezése volna az irányt adó, és nem azé az országé, amelyben a szolgáltatást végzik. Ezt viszont már most is védik nemzeti szabályozások, hiszen például meghatározzák, hogy a „vendégmunkás” bére nem lehet alacsonyabb helyi társaik kereseténél.
