Az uniós külügyminiszterek tegnapi brüsszeli értekezletükön megállapították, hogy Zágráb nem teljesítette feltételüket, vagyis nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a háborús bűnök elkövetésével vádolt Ante Gotovina tábornok az ENSZ bírósága előtt feleljen tetteiért. Ezért meghatározatlan időre elhalasztották a csatlakozási tárgyalások megkezdését Horvátországgal. A közlemény nem ad új időpontot, csak annyit rögzít – tükrözve, hogy nincs egységes uniós álláspont –, hogy elhalasztják a tárgyalások megkezdését. Ez persze kellő rugalmasságot is biztosít, hiszen a fonalat bármikor felvehetik, függetlenül attól, hogy Gotovina előkerül-e vagy sem.
Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter mint az unió soros elnöke leszögezte tegnap, hogy az EU sosem Gotovina letartóztatását kérte számon Zágrábon, hanem a nemzetközi bírósággal való együttműködést, ami Carla del Ponte főügyész szerint elmaradt. Hírek szerint legkorábban júniusban változhat az EU álláspontja. A külügyminiszterek mindenesetre jóváhagyták a csatlakozási tárgyalások levezénylésének kerettervét. Kisebbségben maradtak a tárgyalások megkezdését szorgalmazók, akik közül a szlovákok ugyan kihátráltak, de Ausztria, Magyarország és Szlovénia csoportja kibővült Máltával, Ciprussal, Litvániával és Írországgal – szerintük Zágráb együttműködött a hágai törvényszékkel és hiba a tárgyalások elhalasztása.
A mostani horvát kormány nyilvánvalóan egyrészt elődjei miatt bűnhődik, hiszen az tény, hogy az elmúlt években számos alkalom lett volna Gotovina őrizetbevételére. Az is igaz, hogy ez a mostani döntés kevéssé szól Gotovináról vagy Zágráb együttműködési hajlandóságáról. A tagállamok meg akarták mutatni a többi szomszédos országnak, mint Boszniának vagy Szerbiának (amelyek az utóbbi hetekben egyre több háborús bűnök elkövetésével vádolt polgárukat adták ki Hágának), hogy az EU-val nem lehet packázni; nem tesz kivételt, ha nem teljesül a feltétele. Más kérdés, hogy szerencsétlen módon egyedül Gotovinához kötötte a tárgyalások megkezdését, de ha már ez megtörtént, akkor most nem lehetett visszakozni tekintélyveszteség nélkül, hiszen Belgrádban nyugodtan mondhatták volna, hogy az EU kettős mércével mér. Feltűnő viszont, hogy az Európai Parlament minden frakciója támogatta a csatlakozási tárgyalások megkezdését.
