Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Párizs és Berlin titkos tervet dolgozott ki arra az esetre, ha az EU alkotmányát valamelyik tagállam nem ratifikálná. Charles Grant, a londoni Európai Reformközpont vezetője „Mi történik, ha Nagy-Britannia nemmel szavaz?” című esszéjében Gerhard Schröder német kancellár közvetlen környezetére hivatkozva ismerteti a „B tervet”. A mag-Európát elsősorban a brit népszavazás elutasító eredménye esetére dolgozták ki és a szorosabb integrációt szándékozó országok vennének részt benne. Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg biztosan ott lennének az alapítók között, és az eurótérséghez tartozó államok szabadon dönthetnének, hogy csatlakoznak-e a kezdeményezéshez.
Az EU brüsszeli bizottságát a terv szerint egy titkárság váltaná fel, amely az új integrációt koordinálná. A mintegy tízéves folyamat során a részt vevő országok hadseregei egybeolvadnának, megtörténne a büntetőtörvénykönyv és a polgári jog összehangolása és egy európai büntetőbíróság felállítása. Gazdasági téren immár semmi nem állná útját az adópolitika teljes harmonizációjának és a nemzetközi pénzintézetekben, mint például a Világbank, egyetlen képviselőjük volna. A külpolitika terén közös külképviselet létesítését céloznák meg, azt azonban egyelőre nyitva hagyták, hogy az ENSZ BT-ben is csak egy állandó képviselőjük lenne-e. A jelenlegi EU pedig nem volna több, mint egy szabadkereskedelmi társulás.
A mag-Európa ötlete nem új: a 2003. decemberi csúcstalálkozón, amikor az alkotmányról folyó vita fiaskóval fenyegetett, a Chirac–Schröder páros már fölvetette, sőt, az akkori magyar kormányfőt, Medgyessy Pétert is megszondázták. A magyar hivatalos vélemény akkor az volt, hogy nem utasítják el, ha a folyamat nyitott és nem kirekesztő. Mivel egy fél évvel később megszületett a megállapodás, a kezdeményezésnek, legalábbis nyilvánosan nem volt folytatása, de maga az alkotmány lehetővé teszi, hogy egy adott területen a szorosabb integrációt szorgalmazók összefoghassanak. Charles Grant intézetének tanácsadói között olyan ismert személyiségek vannak, mint Pascal Lamy, az Európai Bizottság volt tagja, aki esélyes a WTO főigazgatói posztjára, Carl Bild, egykori svéd kormányfő vagy John Monks az Európai Szakszervezetek főtitkára.
