Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU múlt hét végi csúcstalálkozója úgy döntött, hogy Törökországgal jövő év október harmadikán megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat. Recep Tayyip Erdogán török kormányfő hosszas kötélhúzás és távozással való fenyegetőzés után végül is megígérte Ciprus közvetett elismerését. Bár a csúcs rögzítette, hogy a tárgyalások felfüggeszthetőek, ha Ankara megsérti az uniós alapértékeket és nem garantálható előre a tagság sem, a török felvételt pártolóknak sikerült elérniük, hogy immár nincs szó alternatív, különleges partneri kapcsolatról, a tárgyalások célja azért mégiscsak az, hogy Törökország az EU tagjává váljék. Erre legkorábban 2015-ben kerülhet sor, mert a tagság anyagi vonzataival majd csak a 2014-től érvényes hosszú távú uniós költségvetési irányelvek számolnak. Ankarának el kell fogadnia azt is, hogy a felvételt követően tartós átmeneti kivételek, derogációk lesznek, az EU-nak joga lesz arra, hogy eltérjen az uniós politikák alkalmazásától, például a szabad munkavállalás terén, az agrárpolitikánál vagy a felzárkóztatási alapoknál. Az uniós alapjogok megsértése esetén az Európai Bizottság saját vagy a tagállamok harmadának kezdeményezésére javasolhatja a tárgyalások felfüggesztését, amiről végül a tagok minősített többséggel döntenek. Amennyiben Törökország mégsem tudna eleget tenni a tagság feltételeinek, az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy az ország a „lehető legerősebb szálakkal” kötődjék az unióhoz.
Az EU-vezetők azzal a határozott szándékkal érkeztek Brüsszelbe, hogy kicsikarják Erdogantól Ciprus azonnali elismerését. Erre az EU–török társulási szerződés, az ankarai jegyzőkönyv tíz új tagra való kiterjesztésének aláírása nyújtott volna lehetőséget. A török kormányfő számára azonban ez is túl messzire ment, így az EU nevében tárgyaló Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök fokozatosan tett újabb engedményeket. Az elért kompromisszum szerint a kormány október 3-ig aláírja a jegyzőkönyvet a „szükséges változtatások” után. Mivel az eddigi bővítések után soha sem módosult a szöveg, nem világos, hogy ez mit jelent. Feltűnő, hogy a kompromisszum nem tér ki arra sem, hogy a török parlamentnek ratifikálnia kellene-e az új ankarai jegyzőkönyvet.
