Az amerikai vállalatok legfelsőbb vezetőinek fizetése még mindig ellenőrizhetetlen módon alakul ki és vajmi kevés remény van a helyzet javulására. Tavaly szinte az egész évben töretlen volt tőzsdei árfolyamok emelkedése, ami a legtöbb céget kedvezően érintette, így a topmenedzserek fellélegezhettek. Megszűnt a nyomás, ami a megelőző három évi tőzsdei lejtmenet miatt rájuk nehezedett, ráadásul szépen kasszírozhattak részvényopcióikon, arról már nem is beszélve, hogy a végre növekvő profitok után tetemes jutalmak ütötték a markukat - állapította meg a Weil Gotshal Manges tanácsadó cég vezetője a Reutersnek a vállalatvezetés reformjáról rendezett tegnapi New York-i konferenciáján. Az amerikai átlag-vezérigazgató jelenleg az átlagalkalmazott javadalmazásának 44-szeresét kapja, míg a tőzsdei buborék felfúvodásának és kipukkadásának évében, 2000-ben még csak 31-szeres volt az arány.
A kérdés a kilencvenes években a folyamatos árfolyam-emelkedés ellenére szinte senkit nem érdekelt, de a vállalati könyvelési csalások és az aláhulló tőzsdei árak azóta ráébresztették a befektetőket, hogy túlságosan nagyvonalú a topmenedzserek javadalmazása. A helyzetet csak az igazgatótanácsok oldhatják meg amelyek azonban eddig nem sokat tettek ennek érdekében. A legjobb megoldás az lenne, ha a javadalmazást a vezérigazgatótól független testület állapítaná meg úgy, hogy az korreláljon a teljesítménnyel, de azt is figyelembe kell venni, hogy ez hogy aránylik az átlagalkalmazott jövedelméhez - állapították meg a konferencia résztvevői, akik szerint a kérdés meglepően sok cégnél fog terítékre kerülni a közelgő közgyűlési szezonban.
Bana Péter