Legalább nem vesztettünk olyan sokat - maximum ezzel vigasztalódhatnak az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) emberei, miután a karácsonyi landolás óta semmit sem tudnak Beagle-2 marsjárójukról. Az ESA, a brit kormány és magáncégek pénzéből megépített 60 kilogrammos jármű ugyanis viszonylag szerény összegbe, 45 millió fontba került. A Mars Express hordozószonda nem tudott ennél nagyobb terhet szállítani, és a helyszűke miatt el kellett hagyni azt a készüléket is, amely jeleket közvetíthetett volna a leszállásról a Földre. Mark Sims, a Beagle-misszió vezetője elképzelhetőnek tartja, hogy a kifejezetten az élet nyomainak kutatására szánt eszköz épségben landolt, csak szoftver- vagy rádióhiba miatt nem tudnak kapcsolatot létesíteni vele.
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA központjában viszont okkal hihetik, hogy megérte közel egymilliárd, egész pontosan 950 millió dollárt költeni a Spirit marsjáróra. A golfkocsi nagyságú hatkerekű jármű január 4-én sikeresen landolt a vörös bolygó Guszev-kráterében, majd megkezdte a háromdimenziós, nagy felbontású panorámaképek küldését. A közel féltonnás jármű 17-szer nehezebb az 1997-ben a Marsra küldött Sojournernél, számítógépes kapacitása pedig ezerszeresen múlja felül az elődöt.
A tudósok persze nem elsősorban a marsi tájban szeretnének gyönyörködni, hanem azt megállapítani, utal-e valami a bolygón víz egykori jelenlétére. A Spirit fő feladata az, hogy infravörös készülékével bizonyos távolságból osztályozza a környékén lévő sziklákat, majd az idelentről érdekesnek tűnőket megközelítve robotkarjával mintát vegyen belőlük, s az így nyert adatokat továbbítsa a Földre. A marsjáró a tervek szerint kilencven napig dolgozhat, ezután ugyanis a napelemeken felgyülemlő por túlságosan csökkenti azok teljesítményét. A NASA öröme akkor lenne teljes, ha a Spirithez hasonlóan sikeresen célba érne párja, az Opportunity, amelynek január végén kell landolnia a bolygó átellenes pontján.
Papp Zoltán