Az EU brüsszeli bizottsága az Európai Unió luxemburgi bíróságánál kényszeríti ki, hogy a tagállamok eleget tegyenek kötelezettségüknek, vagyis a bizottsági ajánlásnak megfelelően szankcióval sújtsák Németországot és Franciaországot, amiért költségvetési deficitjük egymást követően háromszor lépi túl a megengedett GDP-arányos 3 százalékot. A stabilitási és növekedési megállapodás értelmében a testület enyhe szankciót állapított meg, amelyet a pénzügyminiszterek elutasítottak, pontosabban felfüggesztették az eljárást.
Vita előzte meg a döntést a bizottságon belül is, hiszen a testület novemberig van hivatalban, s mire megszületik az ítélet, nyár lesz. Így Brüsszelnek kevés ideje marad arra, hogy ha számára kedvező az ítélet, akkor annak érvényt is szerezzen. Tehát inkább elvi ügyről van szó: a bizottság nem hagyhatja, hogy a tagországok kényük-kedvük szerint járjanak el. Ugyanakkor a másik tábor szerint rendkívül kényes pillanatban kerül erre sor, amikor folyik a vita az EU alkotmányáról, amelynek egyik fő kérdése a hatalommegosztás, a bizottság illetékessége, ereje. Többen attól félnek, hogy a bizottság túlnyeri magát: ezt a küzdelmet megnyeri, de hosszabb távon veszít, hiszen ez újabb figyelmeztetés a tagállamoknak: érdekeikkel szemben is dönthet a bizottság.
A szankció ügyében a tagállamok is megosztottak voltak, de kisebbségben maradtak a bizottsággal egyetértők. Gerriet Zalm holland pénzügyminiszter maga is fontolóra vette a jogi utat. Úgy érvelt, hogy éppen a bővítés előtt, illetve a kis és nagy tagállamok közötti vita idején fontos, hogy az unió tartsa magát az alapszerződéshez. Az Európai Parlament frakciói üdvözölték a bizottsági döntést, Graham Watson, a liberális frankció elnöke szerint a bizottság „rendkívül kockázatos utat választott, de ez igen gyümölcsöző lehet”.
