A pénteki 1,2586-es záró árfolyam után tegnap már 1,2697 dolláron is jegyezték az eurót, igaz, utóbb a kurzus visszacsúszott 1,2666-re. Az európai fizetőeszköz így újabb rekordot döntött, aminek hátterében ezúttal főként a Federal Reserve egyik kormányzójának vasárnapi nyilatkozata áll. Ben S. Bernanke három megjegyzésével is tápot adott a dollár további gyengülésének. Először kijelentette, hogy a dollárválság kockázata igen alacsony, másodszor félrevezetőnek nevezte azt, hogy a dollár alakulását csak egyetlen másik fizetőeszközzel, az euróval való relációban értékelik - más valutákhoz viszonyítva kisebb a gyengülés -, harmadszor rendkívül alacsonynak ítélte az amerikai inflációt. Elemzők szerint mindez arra utal, hogy a Fed az erőteljes gazdasági fellendülés ellenére is legalább az év közepéig ki fog várni a jelenleg 1 százalékos alapkamat emelésével, s ezzel zöld utat enged a dollár további gyengülésének. Amerikai kormánytisztviselők, köztük John Snow pénzügyminiszter közelmúltbeli nyilatkozataiból az derül ki, hogy Washington szintén nem aggódik a dollár értékvesztése miatt. Ez ugyanis javítja a feldolgozóipari cégek export-versenyképességét, s így hozzájárul az állásteremtéshez, ami a választás évében különösen fontos.
A kilencvenes években az euró, illetve az elődvaluták kosara átlagosan 1,26-on, tehát nagyjából a mainak megfelelő árfolyamon állt a dollárral szemben. Az év végére egyes elemzők 1,40-ot várnak, ami már súlyosan érintené az eurózóna exportőreit. A német Ifo gazdaságkutató intézet felmérése szerint az ország vállalatainál 1,30 dollár/euró a fájdalomküszöb, efölött az árfolyamkockázatok fedezése ellenére is nehéz helyzetbe kerülnek. Némi vigaszt jelenthet, hogy az Eurostat első becslése szerint a novemberi 2,2-ről decemberben 2,1 százalékra csökkent az eurózóna inflációja.
Papp Zoltán