Ha az Európai Unió szintjén az alkotmányról való megállapodás elmaradása volt a fő kudarc 2003-ban, akkor az euróövezetben alighanem a növekedési és stabilitási paktum befuccsolása a legkínosabb fejlemény. Az 1997-ben a maastrichti szerződéshez csatolt egyezmény értelmében a valutauniós országoknak a bruttó hazai termék 3 százaléka alatt kellene tartaniuk államháztartási hiányukat, máskülönben végső esetben szankciók várnak rájuk. Németország és Franciaország hiánya az idén várhatóan már a harmadik éve lesz magasabb ennél, ám a pénzügyminiszterek tanácsának novemberi ülésén - a német és a francia, valamint a belga és az ír szavazattal - elutasították azt a javaslatot, hogy indítsanak eljárást a két renitens ország ellen, s egy év haladékot adtak nekik a limit betartására (NAPI Gazdaság, 2003. november 26., 2. oldal).
Ez a döntés a gyakorlatban a paktum érvénytelenítését jelenti, jóllehet formálisan még él a megállapodás. A pénzügyminiszterek tanácsának azonban a novemberi döntés után már semmilyen alapja sincs arra, hogy más országokat esetleg felelősségre vonjon a túlzott deficit miatt, sőt a brüsszeli bizottság is abba a helyzetbe került - amint ezt Pedro Solbes gazdasági és pénzügyekért felelős tag keserűen megjegyezte -, hogy nem részesítheti hivatalos figyelmeztetésben a tagokat, amikor azoknál a fiskális fegyelem felrúgásának első jelei mutatkoznak.
Ilyen helyzetben, ha nem akarják teljesen likvidálni a paktumot, nyilvánvalóan a szabályok módosítására van szükség. A minap maga Romano Prodi, a bizottság elnöke is úgy nyilatkozott, hogy 2004 az egyezmény újraírásának éve lesz. Hivatalos javaslatok ugyan még nincsenek, de mind Brüsszelben, mind európai gazdasági intézményeknél dolgoznak a lehetséges variációkon. Annyi már most szinte biztosra vehető, hogy az új paktum lazább lesz az eredetinél, azaz engedni fogja, hogy gazdasági visszaesés idején a tagországok az abból származó hatások erejéig túllépjék a 3 százalékos limitet. Ugyanakkor a ciklikussági elvet követve nagy súlyt vetne arra, hogy a konjunktúra időszakaiban minél jobban csökkentsék a deficitet. Felvetődött olyan elképzelés is, hogy ne elsősorban az aktuális egyenlegre figyeljenek, hanem az adott ország teljes adóssághelyzetére. Szó van végül arról is, hogy a fiskális fegyelem ellenőrzése kerüljön át valamely független testülethez, az eljárásokról pedig az európai bíróság döntsön.
Papp Zoltán