Hírek szerint Jacques Chirac francia elnök már pénteken előre megjósolta a csúcs fiaskóját, és attól kezdve a kétsebességes integráció, vagy más terminológiával a „megerősített együttműködés” megvalósításán fáradozott. Párizs számára tulajdonképpen nem volna előnyös a nizzai szerződés szavazati rendszerre vonatkozó részének megváltoztatása. Az ugyanis szavatolja a német-francia egyensúlyt, hiszen a két országnak azonos szavazati súly jut, míg az alkotmányban lévő kettős többség a lakosság arányát tükröző megoldás. Franciaország ezért eleve a tagországoknak egy szűkebb körét magában foglaló integrációban érdekelt, ahol a Párizs-Berlin tengely viszi a prímet. A bővítéssel ráadásul olyan országok érkeznek az unióba, amelyekben a német befolyás az erősebb, arról nem beszélve, hogy a 25 állam alkotta unió kohéziója nyilvánvalóan gyengébb lesz a jelenleginél, már csak az eltérő fejlettségi szint okán is. Mindez tehát a „mag”-Európa felé vezet, amelyben a hat alapító mellett Görögország és Magyarország, talán Csehország venne részt. Ez januárban, első találkozójukon kiderülhet.
Brüsszeli megfigyelők szerint néhány ország szándékosan ködösít, így például Jean-Claude Juncker, Luxemburg kormányfője korainak találta, hogy már a csúcson kirukkoljanak Chirac ötletével; Olaszország vonakodik, már csak azért is, mert számára prioritást élvezett az alkotmány sikere.
A következő hónapokban az EU-napirend legfontosabb pontja a 2007-től érvényes költségvetési irányelvek vitája lesz. Az EU brüsszeli bizottsága már januárban asztalra teszi javaslatát. Az egyik legfontosabb kérdés az unió támogatási politikájának megváltoztatása, amelyben a két legnagyobb támogatásfogadó országnak, Spanyolországnak és Lengyelországnak lesz oka félni, hogy Berlin valóra váltja fenyegetését és a csúcstalálkozón tanúsított harcos kiállásuk miatt elzárja a pénzcsapot.
Gordon Tamás
Papp Zoltán