Az EU történetének legrövidebb csúcstalálkozója lényegében két órát tartott. Ennyi idő kellett pénteken ahhoz, hogy megállapodjanak többek közt az új kül- és biztonságpolitikai doktrínáról, valamint a jövőre induló kiemelt infrastruktúrafejlesztő programról (lásd keretes írásunkat). A csúcs szombat délutánig hátralévő idejét az alkotmányozó kormányközi konferenciának szentelték, amelyen az EU soros elnöke, Silvio Berlusconi olasz kormányfő egyenként tárgyalt a 24 ország vezetőjével. Formális plenáris ülésre nem is került sor, így csak a csúcsot lezáró ebéden derült ki, hogy nincs egyezség az alkotmány - főként három területre korlátozódó - még nyitott kérdéseiben: a döntéshozásban, a brüsszeli bizottság összetételében és a vétójogok szűkítésében. Tapodtat sem közeledtek az álláspontok a döntési mechanizmus megváltoztatásában és mivel Spanyolország és Lengyelország a végsőkig ragaszkodtak a nizzai szerződéshez, elsősorban az ő merevségükkel magyarázzák a kudarcot.
Némi felelősség persze Párizst és Berlint is terheli, hiszen három évvel ezelőtt még ők harcoltak a nizzai formuláért, most viszont egy kétségkívül igazságosabb rendszerért szálltak síkra, amely jobban figyelembe veszi a tagállamok népességét. Kiszivárgott hírek szerint azonban rugalmatlanul reagáltak arra a varsói javaslatra, hogy Nizza 2014-ig maradjon érvényben, a hogyan továbbról pedig néhány év múlva határozzanak, amikor Lengyelország már lemondana vétójogáról. „Hivatalosan” nincs egyezség az EU brüsszeli bizottságának összetételéről sem, bár a nagyok hajlanak elfogadni, hogy néhány évig még minden tagállamnak teljes jogú képviselője legyen a testületben, már csak az kérdés, hogy mikortól szűkítsék le 15 tagra. És végül nincs még megállapodás a tagállamok vétójogának szűkítéséről sem.
Az uniós vezetők általában elismerték a kudarcot, de igyekeztek elkerülni a bűnbakkeresést és reményeik szerint rövidesen kiérlelik a megoldást. A következő soros ír elnökség márciusra új javaslatokat dolgoz ki, addig nem tartanak csúcs szintű kormányközi konferenciát, az alkotmány feltételezések szerint 2004 második felére, Hollandia elnöksége alatt születhet meg. A májusi bővítés így sincs veszélyben, hiszen az alkotmánynak az EU-intézmények működésére vonatkozó része amúgy is csak évekkel később lépne hatályba. Meglepetésre a csúcson, ha homályosan is, de már felmerült egy francia-német kezdeményezés egyes tagállamok „megerősített együttműködéséről”. Ez a „mag-Európa” - lényegében az amszterdami szerződés alapján - egy szorosabb integrációt jelenthet. Nem világos a résztvevők köre: Franciaország, Németország, a Benelux államok mellett meglepetésre Nagy-Britannia és Görögország lenne benne, míg Berlusconi visszautasította, a csatlakozók közül pedig teljes bizonyossággal csak Magyarországról lehet tudni, hogy e maghoz tartozna. Ez a kezdeményezés már a közeljövőben mini csúcsot tartana, amelyen a jövőbeni együttműködés mellett a magyar miniszterelnök szavaival „igyekeznének közelíteni az álláspontokat az alkotmány nyitott kérdéseiben is”.
Gordon Tamás