Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU brüsszeli bizottsága változtatna a regionális támogatások központi kasszájának elosztásán. A testület ma tárgyal a 2007-től hatályos új költségvetési irányelvekről, és Financial Times szerint a bizottságon belül a liberális szemlélet követői, így a belső piaci ügyekért felelős Frits Bolkestein és a versenypolitikai ügyekben illetékes Mario Monti úgy vélik, hogy felesleges a strukturális politika hárommilliárd eurót kitevő, úgynevezett b célterület projektjeinek támogatása. Ebből az összegből az elmaradott vidékeket vagy az ipari hanyatlást megállítani képtelen régiókat támogatják. Bolkesteinék szerint azonban célszerűbb volna, ha ehelyett a gazdasági változásokra rugalmasabban reagáló, tehát versenyképes régiók infrastruktúráját javítanák. Ezt a nézetet azonban elutasítja a regionális politikáért felelős Michel Barnier, aki a szolidaritás érvényesítését tartja a legfontosabbnak. A liberális javaslat elfogadása sem érintené azonban a magyarországi régiók többségét.
A bizottságnak és a tagországoknak 2005-re - már az új tagok részvételével - ki kell érlelniük az újabb, hét esztendőre szóló periódus évi közel 110 milliárdos költségvetését, és a bizottságon belül sem vitatja senki, hogy a bővítést követően módosításra szorul a strukturális politika. A kérdés az, hogy érvényben maradjanak-e a tagállamok és régiók közötti szolidaritás elvei. A bizottságnak a vita során el kell döntenie, hogy mit részesítsenek előnyben: a kohézióra vagy a konvergenciára való törekvést. Azok a tagállamok, amelyek nem érik el az EU GDP-jének 90 százalékát, támogatásra jogosultak a kohéziós alapból, míg a GDP átlag 75 százaléka alatt lévő régiók - problémáiktól függően - a strukturális alapból juthatnak közösségi segítséghez. A vita nem új, számos tanulmány készült, ezek sorában a legfrissebb az Európa Tanács volt svéd elnökéé, Daniel Tarschysé, amelyben kétségbe vonja a konvergencia értelmét. Szerinte a támogatások csak igen csekély mértékben csökkentették a régiók közötti szakadékot, az EU-nak inkább a kohéziós politikára kellene támaszkodnia, amely inkább növekedésgerjesztő.
