Pénzügyileg megalapozott, politikai szempontból azonban kétségekre ad okot az a terv, amellyel az USA kormányzata gyorsítani kívánja a háború utáni Irak megújulását. A koncepció értelmében az amerikaiak által irányított ideiglenes iraki adminisztráció a jövőbeli kőolaj- és földgázeladásokból származó bevételeket használhatná fedezetként olyan hitelekhez, amelyekből az újjáépítéshez szükséges importot finanszírozza. A washingtoni energetikai minisztérium becslése szerint Irak olajexport-potenciálja napi 2,5 millió hordó, ami jelenlegi árakon évi 25 milliárd dollárnyi bevételt jelentene. Ahhoz azonban, hogy a kivitel felfuthasson erre a szintre, több évre és jelentős beruházásokra van szükség. A Financial Times által megszellőztetett terv szerint viszont Irak már ezt megelőzően is évi több milliárd dollárnyi hitelhez jutna a majdani bevételek terhére.
A megoldás azonban felveti a kérdést, hogy az ideiglenes adminisztráció vajon lekötheti-e hitelfedezetként annak az időszaknak a bevételeit, amikor az országot már egy iraki kormány fogja irányítani. Az így finanszírozott import zöme ugyanis nagyrészt amerikai vállalatoktól - kisebbrészt pedig brit és ausztrál cégektől - származna, így az USA egyértelműen hasznot húzna Irak megszállásából. Az exporthiteleket és hitelgaranciákat nyújtó amerikai Eximbank mindenesetre támogatja az elképzelést, amely egyébként nem új, hiszen Oroszország 1993-tól szintén a későbbi olajbevételek fedezetére fölvett hitelekből vásárolt berendezéseket az USA-ból, és a mechanizmus tökéletesen működött, az Eximbanknak egyetlen cent vesztesége sem keletkezett - igaz, Moszkva nem volt amerikai kézen.
Az ötletet értető módon pártolja több amerikai cég is, így az iraki újjáépítésben már részt vevő Halliburton és Bechtel, valamint a General Electric, a Caterpillar, a Motorola, a Raytheon és a Lockheed.
Papp Zoltán