Irak felmondott, illetve befagyasztott három jelentős szerződést, amelyeket még Szaddám Huszein kormánya írt alá külföldi olajtársaságokkal - jelentette be az amerikai adminisztráció által az iraki olajipar irányításával megbízott Tamir Gadban. Hatályon kívül helyezték az orosz Lukoillal a nyugat-kurnai olajmező feltárásáról kötött szerződést és közös megállapodással befagyasztottak egy másik szerződést egy kínai céggel.
A harmadik szerződésről Gadban nem beszélt, de közölte, hogy a Szaddám idején született összes szerződést felül fogják vizsgálni jogi és gazdasági szempontból. Miután az ENSZ feloldotta a szankciókat, Irak rövidesen új szerződéseket kíván kötni külföldi olajtársaságokkal a kitermelés helyreállítására. Gadban hangsúlyozta, hogy a partnerek kiválasztásánál nem fognak diszkriminálni az egyes nemzetek vállalatai között. A szükséges beruházások értéke szerinte nem milliárdos, csak néhány száz millió dolláros nagyságrendű. Tájékoztatott továbbá arról, hogy jelenleg a kitermelés napi 800 ezer hordó, ez június közepéig várhatóan 1,4 millió hordóra nő, s miután ez már meghaladja az iraki finomítási kapacitást, akkortól megindulhat az export is, melynek nagysága körülbelül napi egymillió hordó lesz. A háború előtt a napi kitermelés 3 millió hordó volt.
Vezető iraki bankárok arról számoltak be a Reutersnek, hogy Szaddámék dollármilliárdokra tettek szert az ENSZ olajért élelmiszert programja szabályainak kijátszásával. A program értelmében Irak csak élelmiszert vásárolhatott (volna) az exportált olajért, de Bagdad rendszeresen olyan alkut kötött a szállító cégekkel, amely szerint azok a szerződés értékének egy hányadát - általában 10 százalékát - irakiak által nyitott libanoni és jordániai bankszámlákra utalták át. Így például ha egy társaság megkapta az ENSZ felhatalmazását, hogy százmillió dollárért élelmiszert adjon el Iraknak, akkor ténylegesen csak 75 millió dollár értékben szállított, tízmilliót a bankszámlákra utalt, a maradék pedig a saját haszna volt. A bankárok szerint az ilyen csalásokban német, brit, francia és amerikai cégek is részt vehettek. A háború előtt az iraki kormány hazautaltatta az így szerzett pénzek egy részét, ez az összeg valószínűleg a fosztogatók birtokába került. A vagyon másik része azonban még mindig a számlákon van - Libanonban félmilliárd dollár, Jordániában ennél jóval több lehet -, s a felderítést nehezíti, hogy a számlák nem az iraki kormányhoz tartoznak, hanem magánszemélyekhez és cégekhez.
Papp Zoltán