Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió alkotmányán dolgozó konvent jóváhagyta azt a javaslatot, hogy közös külügyminiszter képviselje az unió kül- és védelempolitikáját, aki egyben a brüsszeli bizottság (EB) alelnöke is lesz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy összevonnak két posztot, a külpolitikai főbiztosét és a külkapcsolatokért felelős bizottsági tagét, amelyeket jelenleg Javier Solana, illetve Chris Patten tölt be.
Bár döntés még nincs róla, széles körű egyetértés fogadta az EB-tagok számának csökkentésére vonatkozó kompromisszumos indítványt, amely szerint az unió 25 tagállamra való kibővülése után a bizottságnak rotációs alapon csak 14 teljes jogú tagja lenne, a többi ország képviselője szavazati jog nélkül venne részt az üléseken. A nizzai szerződés ugyan 27 tagállam eléréséig országonként egy biztost ír elő, ám a javaslat szerint csak a csökkentett létszámmal biztosítható az EB hatékonysága.
Továbbra is vita folyik viszont arról, hogy a külpolitikai döntéseket minősített többséggel hozzák-e vagy fenntartsák a vétójog mai gyakorlatát. A többség ugyan hajlik annak elismerésére, hogy csak a szuverenitás bizonyos korlátozása esetén érdemes közös külpolitikáról beszélni, ám főként Nagy-Britannia és Svédország ragaszkodik a vétóhoz. A kérdésben alighanem csak az év második felében összeülő kormányközi konferencia mondja ki a végső szót.
Eltérnek a vélemények az EU rotációs elnöksége sorsáról is. Ma hathavonta egy kis és nagy ország váltja egymást, ám a nagyok ezt megszüntetve egy állandó elnököt akarnak kinevezni, vélhetően saját körükből. A kisebbek attól félnek, hogy ezáltal csorbulna a tagországok közötti relatív egyenlőség. A Benelux országok azonban most kompromisszummal álltak elő: legyen állandó elnöke az EU-nak, de ezzel párhuzamosan szélesedjék az EB hatásköre, például kezdeményezzen a bel- és igazságügyi téren is, továbbá a testület elnökét az Európai Parlament válassza meg, amivel több legitimitást kapna, hiszen ma a tagországok jelölik ki.
