Tizenkét éve nem látott mértékben ugrott meg a fogyasztói bizalom az Egyesült Államokban áprilisban annak hatására, hogy a vártnál korábban és kevesebb áldozatot követelve ért véget az iraki háború. A Conference Board szokásos havi indexe a márciusi 61,4-ről 81,1 pontra emelkedett, noha az elemzők csak 70-73 pontra számítottak. Ezzel egyetlen hónap alatt semmissé vált az előző négyhavi csökkenés. A márciusi érték még közel tízéves mélypontnak számított, a jelenlegi viszont tavaly november óta a legmagasabb. A Dow Jones iparindex öt perc alatt 60 pontot emelkedett a hírre, majd gyorsan vissza is esett közel ennyit.
Az amerikai háztartások a jelek szerint pszichikai értelemben nem sokat változtak az elmúlt évtizedben: a legutóbbi hasonló ugrás épp az Öböl-háború befejeződését üdvözölte. Különbség viszont a 12 évvel ezelőtti helyzethez képest, hogy ezúttal mindkét részindex megugrott.
1991-ben nem változott a pillanatnyi helyzet megítélése, csak a következő hat hónapra vonatkozó várakozások javultak jelentősen. Ezúttal viszont mindkét részindex számottevően emelkedett: a jelenlegi helyzeté 61-ről 75,3, a várakozásoké pedig 84-re. (A főindexben 60 százalékkal súlyozzák a várakozásokat, így alakult ki annak 81 pontos értéke.) A szakértők egyöntetűen pozitív jelnek tekintik, hogy az összindex vártnál nagyobb emelkedése mellett a jelenlegi helyzet megítélése is ugrásszerűen javult. Az is egyértelmű, hogy az emelkedésben a háború befejeződése mellett jelentős szerepet játszik az, hogy az elmúlt hetekben nagymértékben erősödött a részvénypiac és csökkentek az energiaárak. Abban a tekintetben azonban megoszlanak a vélemények, hogy a bizalom egyetlen ugrása csak a korábbi jó hírek következménye-e vagy valóban a gazdaság jövőbeli teljesítményét jelzi.
A hírügynökségeknek több szakértő is úgy nyilatkozott, hogy a bizalom megugrása nyomán biztosra vehető a lakossági fogyasztás bővülése, ez pedig lökést adhat a vállalatok háború miatt elhalasztott beruházásainak, ami a gazdaság felpörgése irányába hat. Más elemzők szerint viszont egyetlen adatból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. 1991-ben például a lakosság a munkahelyek számának növekedését érzékelte, pedig a tények ezt nem támasztották alá. A jelenlegi adatnál is ellentmondásos, hogy az üzleti klíma és a foglalkoztatottság tekintetében jelentős javulást várnak a megkérdezettek, ugyanakkor egyáltalán nem szándékoznak többen lakást venni, autót pedig egyenesen kevesebben. A fogyasztói bizalom az Öböl-háborút követően is csak rövid időre ugrott meg, 1992 februárjában 47,3 pontig zuhant vissza a Conference Board indexe. Az elemzői véleményektől függetlenül viszont tény, hogy a Fed döntéshozói nem tekintik a legfontosabb indikátornak a bizalmi indexet. A hiszem, ha látom elv jegyében véleményük szerint nem az az érdekes, hogy az emberek mit beszélnek, hanem hogy ténylegesen mit tesznek, ezért a gazdaság helyzetének tanulmányozásakor inkább a tényleges fogyasztási adatokra támaszkodnak.
Ács Gábor