Az euró három éve nem látott csúcspontra, 1,0259 dollárra erősödött péntek kora délután, mert a devizapiacon feléledtek a kétségek, hogy az új amerikai gazdasági csúcsvezetés fenn kívánja-e tartani az erős dollárt nemzeti érdeknek minősítő álláspontot. A még a Clinton-kormány idején megfogalmazott és Bush elnök előző pénzügyminisztere által is hangoztatott retorikát ugyanis John Snow, a miniszteri poszt várományosa nem erősítette meg, ugyanakkor nem állt elő új tézissel sem: eddig egyszerűen hallgatott. Emellett az addigi 1,0215-ös idei maximum elérése után a piacon automatikusan aktiválódtak a veszteségcsökkentő megbízások. A dollár gyengülésében szerepet játszott az is, hogy az észak-koreai atomprogramot övező aggodalmak, valamint az al-Kaida esetleges vegyi fegyverhez való jutásáról elterjedt hírek miatt az euró hirtelen közkedvelt lett: a fonttal szemben öthavi - 0,6465 pennys -, a svájci frankhoz képest kilenchavi - 1,4794 frankos - magasságba emelkedett az árfolyama.
A makroadatoknak nemigen szentelt figyelmet a devizapiac: a dollárra nehezedő eladói nyomás csak átmenetileg enyhült attól, hogy a michigani egyetem fogyasztói bizalmi indexe a november végi 84,2 pontról 87 pontra emelkedett, noha a Wall Street csak 85 pontot várt. Az index a második egymást követő hónapban javult. Az amerikai háztartások eléggé bíznak a gazdaságban ahhoz, hogy magas maradjon kiadási hajlandóságuk: az elkövetkező fél évre vonatkozó kilátásokat jelző részindex ugyanis 78,5-ről 81,2 pontra ment fel. Így a bruttó hazai termék (GDP) kétharmadát adó magánfogyasztás továbbra is a gazdaságot támogató legfőbb tényező maradhat. A raktárkészletek a szeptemberi 0,6 után októberben 0,2 százalékkal, az egy éve nem látott 1134 milliárd dolláros szintre nőttek, ami azt jelzi, hogy az amerikai vállalatok egyaránt bíznak a termelésben és az értékesítésben. A termelői árak az októberi 1,1 százalékos emelkedést követően novemberben váratlanul 0,4 százalékkal, fél éve a legnagyobb mértékben estek vissza. Ez viszont az inflációs nyomás hiánya mellett azt sugallja, hogy alacsony a vállalatok árérvényesítő, és ebből következően profittermelő képessége.
B. P. A.
