Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szombaton tartják Bosznia-Hercegovinában a parlamenti és az elnökválasztást, amelynek tétje most először négyéves megbízatás - az ország 1992-ben deklarált függetlensége óta csak kétéves mandátuma volt a mindenkori győztesnek. A függetlenség kikiáltását azonnal háború követte, amely 1995-ben ért véget, de csak 2000-ben kerültek kormányra a reformerek, így alig két éve indították el a piacorientált reformokat. Bár a háború már hét éve véget ért, a munkanélküliség 40 százalékos, az ipari termelés szintje csupán a fele a harcok kitörése előttinek. A háború utáni első évben a donor országoknak köszönhetően több mint 5 milliárd dollár áramlott be az országba, s a GDP 20 százalékkal növekedett, ez a tempó azonban az elmúlt két évben 6 százalék körülire lassult. A közvetlen külföldi tőkebefektetés ritkaság, a privatizációs folyamat folyton megakad a bürokrácia, a tulajdonjogi viták, a politikai és etnikai viszályok miatt.
A helyzetet jól jellemzi a Világbank szarajevói képviselője, Joseph Ingram nemrégiben megjelent cikkének címe: Hogyan érjük utol Albániát? A legutóbbi felmérések szerint ugyanis Európában már csak Moldova szegényebb Boszniánál. A fejlődési rendellenességekért legalább részben a háborút lezáró daytoni megállapodás a felelős, amelynek alapján Bosznia két autonóm területre - egy szerb és muszlim-horvát régióra - oszlik, ezek pedig több kantonra tagozódnak. Az amúgy is kicsi, alig több mint 3 milliós piac így apró szilánkokra szakad, ezeket szinte reménytelen kormányozni, irányítani, ezért virágzik a korrupció és a csalás, s szinte lehetetlen egy nemzeti gazdasági stratégia kialakítása és végrehajtása - írja a Reuters.
B. T. J.
