Az Európai Unió brüsszeli palotájában, abban a teremben, ahol az EU végrehajtó szerve, a brüsszeli bizottság tartja üléseit, tájékoztatták a magyar újságírókat az egyedülálló pénzcsere előkészületeiről. A sajtóértekezlet szervezőinek figyelmességére vallott, hogy bár az angolul tudó újságírók francia nyelvű előadást hallhattak, ezt olyan színvonalú magyar szinkrontolmácsolásban élvezhették, amilyenben államfőknek is ritkán van részük. Ez már igazán nem jelenthetett problémát azoknak, akiknek azt kellett előkészíteni és végigvinni, hogy egy több mint 300 milliós piac 12 nemzeti valutáját váltsák fel egyetlennel - az euróval. Jövő év január elsejével 14,5 milliárd bankjegynek kell rendelkezésre állnia - ebből 4,5 milliárdot tartalékolnak -, összesen mintegy 642 milliárd euró értékben. A cél, hogy a bevezetésétől számított két héten belül az eurózóna tagországaiban a készpénzfizetéses tranzakciók többsége már euróban történjen. Az államok a régi bankjegyek és pénzérmék visszavonására maximum két hónapot kaptak. Hogy megkönnyítsék a lakosságnak az ismerkedést az euróval, december második felében a pénzérméket már hozzáférhetővé tehetik az állampolgároknak, ez azonban a bankjegyekre nem vonatkozik.
Mint Eugenio Domingo Solans professzor, az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsának és igazgatóságának tagja a Project Syndicate számára írt cikkében megindokolta, a bankjegyek előzetes eljuttatása a lakossághoz gyakorlatilag megoldhatatlan volna. Egy ilyen akció túlterhelné a felkészülés súlya alatt amúgy is rogyadozó pénzintézeteket és megdrágítaná az átállást, az emberek pedig semmi hasznát nem vennék olyan bankjegyeknek, amelyekkel 2002. január 1. előtt sehol sem fizethetnének. A szerző - csakúgy, mint minden szakember, akivel módomban állt találkozni - beismeri, nem kevés zavarra számítanak az első néhány hétben, hiszen elképzelhetetlen, hogy valamennyi címletű bankóból és érméből elegendő álljon rendelkezésre már az első nap az összes vidéki kisboltban vagy pénzautomatában. Abban is egyetértenek azonban, hogy a kezdeti nehézségek elfogadhatóak annak tudatában, mennyi haszna lesz az embereknek abból, hogy a zónán belül többé nem kell pénzt váltaniuk és a vállalatoknak, amelyeket a jövőben nem fenyeget az árfolyamváltozások kockázata.
A belga jegybank főpénztárosának beszámolója jól mutatta, hogy egy nagyjából magyarországnyi lakosságú országban mekkora feladatot jelent ez a pénzcsere és hogyan oldják meg a különböző felmerülő problémákat. Először le kellett gyártani 550 millió bankjegyet és kétmilliárd pénzérmét. Ugyanakkor bevonásra vár 320 millió bankjegy, mintegy 500 milliárd belga frank értékben, és 3,8 milliárd pénzérme, ami 23 milliárd frankot tesz ki. Bármilyen hihetetlen, a pénzcsere egyik legnagyobb problémája a dolog fizikai oldala - csak a Belgiumban bevonni és megsemmisíteni tervezett pénzérmék súlya 12 ezer tonna. A részletekre való odafigyelés szép példája a jegybank „malacpersely-hadművelete”. Ennek keretében november 15-éig mintegy 600 millió pénzérmét gyűjtöttek össze az iskolák segítségével a gyerekek addig otthon tartott aprópénzeiből, ennyivel is enyhítve a pénzintézetek terhét az átállási roham előtt. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb probléma az volt, hogy a bankok közölték: rengeteg munkaerőt és időt kötne le a beáramló aprópénz megszámolása és csomagolása is igen költséges volna. Erre a központi bank ügyes kis hengeres műanyag tartók százezreit osztotta szét az iskolákban, megtakarítva a bankoknak a csomagolás és számolás műveletét.
Az új pénzekkel való ismerkedés elősegítése érdekében minden háztartás december 15-étől kaphat egy „mini eurókészletet”, amely 29 új pénzérmét tartalmaz (a családoknak ebből 5,3 milliót készítettek), 12,40 euró értékben, a vállalkozók, üzlettulajdonosok számára pedig 870 ezer „kezdő eurókészlet” készült, amely 240 euró értékben 525 érmét tartalmaz. A munkaadók december 15-én oszthatják szét a minikészleteket alkalmazottaiknak, amit leírhatnak a társaság adójából, a dolgozóknak pedig nem kell a csomag után adót fizetniük.
Barabás T. János
