Kétségtelenül a bankok állnak a január elsejei pénzcsere tűzvonalában, hiszen rajtuk keresztül áramlik ki a lakosság pénztárcáiba, a kereskedők kasszáiba, az automatákba, a vállalkozókhoz, vagyis mindenhová a több mint 14 milliárd euró-bankjegy és 50 milliárd pénzérme. Az ő érdekük is, hogy a változás minél simábban menjen végbe, ezért például a Rabobank, Hollandia harmadik legnagyobb bankja 50 ezer kisvállalkozásnál tartott tanfolyamot, riválisa, az ING Bank 3,5 millió brosúrát küldött ügyfeleinek, a BNP Paribas SA, a legnagyobb francia bank pedig ötezer diákot vesz fel, akik 2200 fiókjában válaszolnak a pénzcserével kapcsolatos kérdésekre.
Az akció költségeit illetően erősen különböző számok vannak forgalomban; a Bloomberg szerint a 3000 európai pénzintézetet képviselő Európai Bankszövetség (EBF) 15 milliárd euróra becsüli a bankoknak a közös pénzre való átállás már lezárult első szakaszával kapcsolatos költségeit, amikor még csak az volt a feladat, hogy az új pénzt bevezessék mint elszámolási egységet. Valódi pénzként történő bevezetése sok milliárddal többe kerül, hiszen át kell alakítani minden számlát, a bankok berendezéseit, ki kell képezni a személyzetet és fel kell világosítani az ügyfeleket.
A Deutsche Bank az átállás teljes költségét 32,5-42,3 milliárd euróra teszi, aminek alig több mint felét viselik a kormányok. A teherviselők sorában a második helyen állnak a bankok, 8-10 milliárd eurós kiadással. Az ABN Amro Holding NVE, a legnagyobb holland bank arra számít, hogy több mint 230 millió eurójába fog kerülni a pénztörténeti fordulat, a francia Société Générale SA 373 milliós kiadással számol, a legnagyobb európai bank, a Deutsche Bank AG esetében csak a váltás előkészítése 257 milliót visz el. Néhány országban - például Hollandiában és Belgiumban - a pénzintézeteknek sikerült rávenniük a kormányt, illetve a központi bankot, hogy legalább a pénz kiszállításának költségeibe szálljanak be, ez azonban csak aprópénz a többi kiadáshoz: elsősorban a banki számítógéprendszerek és pénzautomaták átalakításának, másodsorban a személyzet átképzésének árához képest.
Más veszteségek is érik azonban a pénzintézeteket az átállással kapcsolatban. Hollandia bankszövetségének számításai szerint az ország bankjainak évi 200 millió eurós veszteséget okozott 1999 óta az eurózóna országainak valutái közti árfolyam akkori rögzítése - eddig a valutaváltási tranzakciók elmaradt hasznán összesen 520 millió eurót buktak. Az EBF szerint lényegesen nagyobb csapást jelent, ha az EU elfogadja azt a törvényt, amely megtiltja, hogy határain belül nagyobb átutalási díjat számítsanak fel az euróban történő pénzátutalásokért, mint az egyes országokon belül. Márpedig ezt a múlt héten elfogadták az uniós pénzügyminiszterek, de a bankok számára az eredetileg tervezettnél kedvezőbb feltételekkel: a törvény csak a 12 500 eurós érték alatti, külföldön történő készpénzfelvétel és hitelkártya-használat esetében lép hatályba 2002. július 1-jével, a legtöbb átutalás esetében a pénzintézetek 19 hónapos haladékot kaptak. A brüsszeli bizottság az egységes tarifa bevezetését főleg azért sürgette, mert 1999 óta a nemzetközi átutalások átlagos költsége 1,5 százalékkal, 17,36 euróra emelkedett.
B. T. J.
