Bush megválasztott elnök pénzügyminiszter-jelöltje, Paul O'Neill, az Alcoa alumíniumipari csoport eddigi elnöke számára alaposan fel van adva a lecke, miután egyre több jel utal az amerikai gazdaság erőteljes fékeződésére, és a részvényárfolyamok az utóbbi időben szinte folyamatosan esnek. Nem kisebb tehát a tét, mint hogy folytatódik-e az amerikai történelemben példátlanul hosszú ideje, már közel tíz éve tartó expanzió, vagy recesszió következik.
Alan Greenspan, a Fed elnöke, aki egyébként 1978–1987 között az alumíniumcég egyik igazgatója volt, a leendő pénzügyminisztert régi barátjának és kivételesen tehetséges embernek nevezte; Bush választása egyebek mellett valószínűleg éppen a két legfontosabb gazdaságirányító poszt közötti minél nagyobb összhang megteremtése érdekében esett O'Neillre. A kilencvenes évek elején nehézségekkel küzdő Alcoát sikeresen átalakító miniszterjelölt a Greenspant dicsérő szavak mellett hangsúlyozta, hogy a legtöbb kérdésben osztja a Fed elnökének a gazdasági folyamatokról alkotott véleményét, így a zökkenőmentes együttműködés feltételei adottnak tűnnek.
O'Neill előtt, akiről Lawrence Summers távozó pénzügyminiszter is elismerőleg szólt, már most is sürgető feladatok állnak, amelyek közül talán a legfontosabb a nemzetközi, de különösképpen az amerikai tőkepiac iránti bizalom helyreállítása. Ehhez elengedhetetlenül szükségesnek tartják, hogy nyilvánvalóvá tegye az erős dollár iránti elkötelezettségét, folytatva a Clinton-adminisztráció politikáját, amely folyamatosan nemzeti érdeknek minősíti a valuta magas árfolyamát. A kampány során Bush gazdasági főtanácsadója, Lawrence Lindsey egyértelműen kiállt az erős dollár mellett, sőt azt hangoztatta, hogy a Clinton-kormányzat részéről hiba volt szeptemberben az euró segítségére sietni.
A dollár a hatalmas és növekvő folyó fizetési mérleghiány ellenére maradt erős, mert az amerikai tőkepiacokon elérhető nagy megtérülésnek köszönhetően a külföldi befektetők vonzónak tartották a deficit finanszírozását. Ugyanakkor az amerikai vállalatok az utóbbi időben szinte egymással versenyezve tesznek közzé nyereségkilátásaik romlásáról szóló figyelmeztetéseket és ezekben részben az erős dollárt okolják. Ha viszont a részvényárfolyamok tovább esnek, tőkekivonás indul meg, és ez megrendítheti a dollárt, ami meggondolásra késztetheti a külföldi befektetőket. A piaci elemzők többsége szerint a Fed a jövő évben várhatóan kamatcsökkentéssel próbálja majd dinamizálni az egyre jobban lehűlő gazdaságot.
B. P. A.
Bana Péter