Aki használt autója beszámításával vásárol új kocsit, a kereskedőnél aláír egy biankó adásvételi szerződést, amelynek a másik rubrikájába a majdani vevő írja be az adatait. A két fél nem is találkozik egymással, de azért származhatnak ebből a megoldásból problémái a korábbi tulajdonosnak.
Egy autókereskedő vállalta, hogy egy magánszemély kocsiját a saját nevében, de a megbízó magánszemély javára értékesíti. A szerződésben kikötötték, hogy a kereskedő a megbízója és a majdani vevő között létrejövő szerződésben csak közvetítői szerepet vállal, és az adásvételből eredő bármely jogvita csak a korábbi tulajdonos magánszemély és a vevő között folyhat. Hamarosan jött is a vevő, aki 850 ezer forintért megvásárolta az autót. A szerződésen eladóként a korábbi tulajdonos aláírása szerepelt. Amikor a futóművet akarta beállíttatni az új tulajdonos, kiderült, hogy az autó korábban totálkáros volt. Miután a kereskedő kivonta magát az ügyletből - mondván, hogy a vevő forduljon a korábbi tulajdonoshoz -, az inkább a megyei gazdasági kamara mellett működő fogyasztóvédelmi békéltető testületet kereste fel. A békéltetők arra kötelezték az autókereskedőt, hogy vegye vissza a kocsit és fizesse vissza annak a vételárát. A békéltető testület valós eladónak a kereskedőt tartotta.
A kereskedő a bírósághoz fordult és kérte a békéltető testület határozatának az érvénytelenítését, mivel ő csak közvetítő volt az ügyben. Az elsőfokú bíróság a békéltető testület határozatát érvénytelenítette. Az ítéletet úgy indokolta, hogy az adásvételi szerződésnek a kereskedő nem volt alanya, a békéltető eljárásban helytelenül szerepelt félként, a békéltető testület pedig hatáskörét túllépte, ugyanis az eladó és a kereskedő közötti konfliktus nem fogyasztói jogvita.
Az eladó ezt követően az ítélőtáblához nyújtott be fellebbezést. Ebben leírta, hogy a közte és a kereskedő között lévő szerződésben az autókereskedő alávetette magát a békéltető testület határozatának, amiből arra lehet következtetni, hogy a kereskedő is úgy tekintette, mint aki ügyfél lehet ebben az eljárásban. A második bírói fórum úgy vélte, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtáblának előbb abban kellett állást foglalnia, hogy megbízási, avagy bizományi szerződés alapján járt-e el a használt gépjármű értékesítése során a kereskedő. A megbízási szerződés alapján a megbízottnak adásvételi szerződést kell kötnie, s azt a megbízó nevében, de annak a javára teszi. A bizományosi szerződés alapján viszont a bizományos a megbízó javára, a saját nevében köti meg az adásvételi szerződést. A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost (itt a kereskedőt) jogosítja fel, és egyben kötelezi is. Ha a vevő reklamál, azért a bizományos a felelős.
A kereskedő és az eladó között létrejött "közvetítői-megbízási" szerződés egymásnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmazott. A kereskedő egyrészt saját nevében vállalta az adásvételi szerződés megkötését (ami a bizományos kötelezettsége), viszont a szerződés azt is megállapította, hogy a kereskedő "csak közvetítői szerepet vállal, az adásvételből származó bármely jogvita csak az eladó és a vevő között folyhat" (amely kikötés megbízási szerződésre utal). Az ítélőtábla úgy találta, hogy a szerződés megbízási jellegű volt.
A kereskedő ezért - az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint - az adásvételi szerződés megkötésében nem vett részt ügyletkötő félként, így az adásvételi szerződésből eredő szavatossági igények sem vele szemben érvényesíthetőek. A használt gépjármű értékesítésére vonatkozó adásvételi szerződés hibátlan teljesítéséért tehát az eladó felel. A békéltető testület pedig nem a hatáskörébe tartozó ügyben járt el.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.