Jó pár éve már hallunk itt-ott a blokkláncokról, azonban a társadalom túlnyomó többsége számára érthetetlen és felfoghatatlan. Ráadásul erre épülve megjelent a bitcoin, majd az egész kriptoipar, amiről szintén halvány lila gőze sincs a többségnek.

Ezért most kicsit rendet vágunk a sorok között és elkezdjük az alapoknál. A blokklánc valójában úgy működik, mint egy Google Dokumentum, amelyet a szerző megosztott másokkal. Mindenki ugyanazt a dokumentumot láthatja valós időben, és senki sem módosíthatja titokban, hiszen a javításokat bárki láthatja, akivel meg van osztva a doksi.

Kapcsolódó

Így működik a blokklánc is, csak abban szöveg helyett informatikai kódok formájában jelenik meg egy-egy okosszerződés. A blokkláncok tehát nem fizikai valójukban léteznek, hanem digitális kódok formájában, ahol okosszerződések mutatják a végrehajtott intézkedéseket. Számos alkalmazása lehet, mi most a tokenizációval összefüggésben tárgyaljuk. 

Tokenizáció

A tokenizáció a blokklánc mögött álló egyik legerőteljesebb alkalmazási terület, amely egy valós eszközhöz – legyen az ingatlan, részvény, állampapír, hitel, vállalat stb. – kapcsolódó tulajdonjog, illetve pénzügyi, használati jog digitális megjelenítése. Ennek a legfontosabb trendje az RWA (real world asset), azaz a valós értékek tokenizációja, blokkláncra helyezése.

Amerikában már megkezdődött az értékpapírok tokenizálása, most pedig a részvénypiac is felkészül, de már többek között borászatokat, üzemeket is tokenizáltak. Ennek során a különféle értékeket és tulajdonjogokat a papíralapú szerződések helyett digitális megoldásokban, azaz okosszerződésekben rögzítjük. Ezek a jogok tokenek formájában jelennek meg egy blokkláncon, és hivatalos megállapodások vagy dokumentáció révén kapcsolódnak az alapul szolgáló eszközhöz.

Ezek a jogok magukban foglalhatják a vállalatban való tulajdonlást – ami részvények birtoklásában vagy szavazati jogokban mutatkozhat meg –; a nyereségrészesedéseket; a jogdíjbevételeket vagy éppen a hozzáférési jogokat. Ezen belül a pénzügyi jogosultság lehet osztalékfizetés, jövedelem, de lehet akár hozzáférés is egy termékhez vagy szolgáltatáshoz – például szállodai tartózkodás, platformhasználat.

Bármely olyan eszköz vagy vagyontárgy, amely értéket és jogokat hordoz, potenciálisan tokenizálható, azaz tokenek formájában megvásárolható és eladható. A tokenizáció valójában a szerződések evolúciója: 10 évvel ezelőtt a szerződéseket még papíron írtuk alá, majd megérkeztek a digitális aláírások. Most pedig az evolúció következő fázisa a tokenizáció, amikor a blokkláncon okosszerződés formájában tárolják a tulajdonjogot és a kapcsolódó pénzügyi jogokat.

Hogyan működik a gyakorlatban?

De vajon ez hogyan érinthet minket a hétköznapokban, a saját életünkben? A tokenek kikerülnek a piacra, vagyis eladhatók és megvásárolhatók. A tokenizáció az ingatlanpiac esetében azt jelenti, hogy például egy 100 millió dollárt érő floridai lakópark értékét digitális alapokra helyezik, azaz tokenek formájában fejezik ki a 100 millió dollárt. A token valójában egy digitális tanúsítvány, amely az alapul szolgáló eszközhöz, esetünkben a lakóparkhoz kapcsolódó tulajdonjogot, pénzügyi vagy használati jogot képviseli. 

Ha nincs 100 millió dollárunk, hogy megvegyük a floridai lakóparkot, akkor tört tulajdonjogot, vagyis tulajdonrészt is vásárolhatunk. Ha a lakópark értéke a tokenizálás után 1 milliárd tokenre lesz osztva, akkor abból vehetünk akár a nyílt piacon 50 millió tokent is. Ha eredetileg 100 millió dollárt ér a lakópark, akkor az 50 millió tokenünkkel 5 millió dollárnyi részesedést vásároltunk.

A tokenjeinket később értékesíthetjük is, ha felmegy az ingatlan ára, de akár a tulajdonjogból eredő éves haszonból is részesülhetünk. Minden évben a nyaralók számára 365 napon keresztül kiadják a lakásokat a lakóparkban, akkor az évente beáramló bérleti díjak meghatározott részét következő év elején kioszthatják a tulajdonosoknak. Vagyis ez esetben az általunk birtokolt tokenek függvényében kapunk bevételt.

Az ingatlanértékesítés vagy -vásárlás során az adásvételi szerződés nem papíralapon jön létre, hanem a blokkláncon okosszerződés formájában. Ezt nem tudja később senki sem manipulálni vagy megváltoztatni, vagyis a csalás kizárt. Ez valójában olyan, mint egy digitális közjegyző, amely teljes átláthatósággal regisztrálja az adott ingatlanügyleteket.

Stabil érmék és a digitális pénztárca

Sokat hallunk a stabilcoinokról is, amelyek nagy része dollárhoz van kötve, vagyis egy dollárnyi stabilcoin, legyen az USDC vagy USDT egy dollárnak felel meg. A stabilcoin valójában szintén egy token, amely a tokenizált világban csereeszközként működik, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Amazonon az eurót használják. 

A stabilcoinok lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy tokenizált eszközöket vásároljanak, és azonnal teljesítsék a fizetéseket. A stabilcoin valójában a decenteralizált pénzügyi világ (DeFi) és a hagyományos pénzügyek közötti integráció eszköze, vagyis dollárt váltok például USDC-re, majd abból vásárolom meg az általam preferált ingatlan tokenjeit. 

Vagyis, ha valamennyi tulajdonrészt akarunk vásárolni a floridai lakóparkból tokenek formájában, akkor stabilcoint kell vennünk, és azt válthatjuk át a lakópark tokenjeire. Vagyis visszatérve a példánkra, ha 50 millió tokent veszünk 5 millió dollár értékben, akkor az ügylet során 5 millió USDT vagy 5 millió USDC stabilcoint fizetünk a blokkláncon.

A blokkláncok világában és a tokenizációban a pénzünket digitális pénztárcánkban tartjuk. Itt nemcsak pénzt tárolunk, hanem a tokenjeinket, azaz a tokenizált vagyontárgyainkat – például floridai lakópark meghatározott tulajdoni hányadát – és a stabilcoinjainkat is.  Ahelyett, hogy a pénzünket több bankban, a befektetéseinket pedig egy brókerszámlán tartanánk, egy digitális pénztárca lehetővé teszi, hogy mindent egyetlen biztonságos helyen tartsunk, teljes mértékben a saját ellenőrzésünk alatt.