A tapasztalat szerint a magasabb induló ár nem hoz több pénzt – épp ellenkezőleg. A budapesti lakások több mint harmadánál menet közben csökkenteni kellett a meghirdetett irányárat, és ezek a hirdetések jártak a legrosszabbul.
Míg a reálisan árazott lakásoknál az induló árhoz képest a végső engedmény átlagosan mindössze 2–3 százalék volt, a túlárazott, majd korrigált hirdetéseknél ez elérte a 11 százalékot. Érdekesség, hogy a záró tárgyaláson adott engedmény mindkét csoportnál hasonló (nagyjából 3 százalék) – a különbséget a menet közbeni árcsökkentés és a jóval hosszabb értékesítési idő adja.
„Egy frissen meghirdetett lakás az első hetekben kapja a legtöbb figyelmet – ilyenkor a legnagyobb az esély a gyors, jó áras eladásra. Ha viszont az ár túl magas, ez az időszak kihasználatlanul telik el, a hirdetés lassan beragad, az ismételt árcsökkentés pedig a vevőknek is jelez: itt lehet még lejjebb menni. A túlárazás így épp azt a mozgásteret adja oda, amit megőrizni akart” – mondja Szegő Péter, a Duna House vezető elemzője.
Mit nyer a reálisan árazó eladó?
A piachoz igazított kiindulóár nem lemondás a pénzről, hanem a leggyorsabb út a jó eredményhez: rövidebb értékesítési idő, erősebb tárgyalási pozíció és az induló árhoz közeli zárás. A reális árazás mellett szóló érvek különösen felértékelődnek egy lassuló piacon, ahol a vevők óvatosabbak, és a túlárazott hirdetéseket egyszerűen kivárják.
Amit érdemes szem előtt tartani az árazásnál
- A közelmúlt tényleges adásvételi árai alapján érdemes árazni, és nem a hirdetések induló árai szerint.
- Az első két-három hét a legértékesebb: a jól árazott lakás jellemzően ekkor kel el, a legnagyobb érdeklődés mellett.
- Érdemes kerülni az „indulj magasról, aztán majd engedj” stratégiát – a többszöri árcsökkentés hosszabb hirdetést és a végén nagyobb engedményt hoz.
