Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A párizsi fellebbviteli bíróság kedden fenntartotta Marine Le Pen bűnösségét az európai parlamenti asszisztensek ügyében, ugyanakkor mérsékelte azt a büntetést, amely korábban kizárta volna őt a jövő évi elnökválasztáson való részvételből. A bíróság 45 hónap közügyektől való eltiltást szabott ki, ebből 30 hónapot felfüggesztve, a tényleges, 15 hónapos rész beszámítása miatt Le Pen indulhat 2027-ben. Emellett három év szabadságvesztést kapott, ebből két évet felfüggesztve, egy évet pedig elektronikus nyomkövetővel végrehajtható formában.
A keddi ítélet után a TF1 csatornán be is jelentette, hogy jelöltként tekint magára, és a Semmítőszékhez fellebbez. A további jogorvoslat legalább átmenetileg időt adhat neki, valamint a nyomkövető viselése alól is ideiglenesen felmenti, ami kulcsfontosságú lehet egy országos kampánynál.
EP-pénzekből fizették a pártapparátust
A Nemzeti Tömörülés (RN) a vád szerint 2004 és 2016 között európai parlamenti asszisztensekre szánt pénzeket használt fel olyan munkatársak finanszírozására, akik valójában a párt franciaországi működését segítették. Az AP összefoglalója szerint a 2025-ös elsőfokú ítélet egy körülbelül 2,9 millió eurós ügyben marasztalta el Le Pent és pártját.
A Nemzeti Tömörülésnek volt egy B terve: Jordan Bardella, a párt elnöke és a Patrióták Európáért európai parlamenti frakció vezetője. A párt arra készült, hogy amennyiben kedvezőtlen bírósági döntés születik, akkor Bardella lesz a jelöltjük, a döntés után azonban már azt kommunikálták, hogy Bardella így csak kampánytársként, esetleges miniszterelnök-jelöltként jelenik majd meg Le Pen mellett.
Le Pen háromszor indult már elnökválasztáson, 2017-ben és 2022-ben is bejutott a második fordulóba Emmanuel Macron ellen, de mindkétszer veszített.
Brüsszel számára ez sokkal több francia belügynél
Franciaország az Európai Unió és az eurózóna egyik politikai motorja, atomhatalom, állandó ENSZ BT-tag és az európai védelmi viták egyik meghatározó szereplője. Amennyiben a Nemzeti Tömörülés jelöltje reális eséllyel kerül az elnöki szék közelébe, akkor az uniós intézményeknek és a tagállamoknak már a kampány alatt számolniuk kell azzal, hogy a francia államfői pozícióból nem egy német–francia integrációs logikát követő vezető, hanem egy „Franciaország az első” típusú szuverenista politikus alakíthatja az EU-t.
Le Pen az elmúlt években taktikai okokból mérsékelte több korábbi álláspontját: már nem az eurózóna azonnali elhagyásával kampányol, és igyekszik kevésbé nyíltan Moszkva-barát politikusnak látszani. A gazdasági programja azonban továbbra is tele van olyan elemekkel, amelyeket rossz szemmel néznek az Unióban: például a nyugdíjreform visszafordításával és a bevándorlásellenes megtakarítási ígéretekkel, miközben Franciaország adósságpályája már most is súlyos kockázat az egész közösség számára.
A külpolitikában az egyik legfontosabb kérdés Ukrajna lenne. A Carnegie elemzése szerint a Nemzeti Tömörülés politikusai az elmúlt években többször szavaztak az Ukrajnának nyújtott katonai támogatások vagy az Oroszország elleni szankciók ellen, illetve tartózkodtak ezekben az ügyekben, miközben nyilvánosan igyekeztek tompítani az orosz kapcsolatok miatti támadásokat.
Ez egy Le Pen-elnökség alatt nem feltétlenül jelentené a francia külpolitika teljes oroszbarát fordulatát, de a mostani uniós egységhez képest jóval kiszámíthatatlanabb Párizst hozhatna.
A NATO-vonalon szintén komoly törés várható. Le Pen májusban ismét arról beszélt, hogy megválasztása esetén kivonná Franciaországot a NATO integrált katonai parancsnoki struktúrájából. Ez nem lenne azonos a NATO-ból való kilépéssel, de nagyon erős stratégiai jelzés lenne egy olyan időszakban, amikor az európai védelem és az amerikai biztonsági garanciák jövője eleve bizonytalan.
Orbán Viktor számára is nagy a tét
Az RN 2024-ben csatlakozott az Orbán Viktor által kezdeményezett Patrióták Európáért frakcióhoz, amely ezzel az Európai Parlament harmadik legnagyobb politikai csoportjává vált, a francia párt vezető szerepet kapott az Orbán által kovácsolt újjobboldali szövetségben.
Egy 2025-ös franciaországi Patrióták-rendezvényen, ahol Orbán Viktor Le Pen és Bardella meghívására szólalt fel, az akkori magyar miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy „Marine, vezess bennünket!”.
Orbán európai stratégiájában Le Pen a kontinentális jobboldali áttörés egyik lehetséges főszereplője lehet, amely számára már ellenzékből is politikai tőkét jelenthet. A Fidesz azt üzenheti, hogy az európai mainstream hanyatlik, a szuverenista jobboldal pedig nem periféria, hanem kormányképes alternatíva. Egy Le Pen-győzelem pedig Orbán személyes nemzetközi hálózatát részben akkor is újraértékelné, ha Magyarországon már el is vesztette a hatalmát.
Magyar Péter hamar szembesülne az első nagy külpolitikai korláttal
Az új magyar kormány alapvető külpolitikai és egyben gazdaságpolitikai célkitűzése az elmúlt hónapokban az volt, hogy helyreállítsa Magyarország kapcsolatát az Európai Bizottsággal, és hazahozza a korábban befagyasztott uniós forrásokat. Ursula von der Leyen május végén 16,4 milliárd eurónyi, korábban blokkolt magyar forrás felszabadításáról beszélt: ebből 10 milliárd euró a Next Generation EU-ból, 4,2 milliárd euró kohéziós forrásokból, további 2,2 milliárd euró pedig reformok teljesítéséhez kötötten válhat elérhetővé.
A Magyar Péter és Ursula von der Leyen közötti politikai megállapodás 6000 milliárd forintnyi uniós pénzhez nyithat utat, de a részletek jelentős része antikorrupciós, közbeszerzési, és intézményi reformok teljesítésétől függ. Vagyis a magyar kormány érdeke most egy működőképes, kiszámítható, feltételek mentén tárgyaló Európai Bizottság és Tanács.
Ebbe a képletbe Le Pen kétféleképpen rondíthat bele. Egyrészt egy szuverenista francia elnök gyengítheti a Bizottság politikai tekintélyét, és a tagállami alkuk felé tolhatja vissza az EU-t. Másrészt a következő hétéves uniós költségvetés körüli vita Magyarország számára létkérdés. Ahogy arról korábban írtunk, Ursula von der Leyen terve az, hogy a kohéziós politika, az agrárforrások és más pénzügyi eszközök egy integráltabb, RRF-szerű rendszerbe kerüljenek, ahol a tagállamok reform- és beruházási vállalások alapján jutnának pénzhez. Magyarország, mint jelentős kohéziós kedvezményezett, különösen érzékeny erre az átalakításra.
Le Pen Franciaországa ebben a vitában nem lenne Magyarország szövetségese. A francia szuverenista politika kevesebb brüsszeli kontrollt akarhat, de ez nem azonos azzal, hogy több pénzt akarna Kelet-Közép-Európának.
Mi jöhet most?
Alapvetően három forgatókönyv van:
- Le Pen elindul, bejut a második fordulóba, de ismét veszít. Ez lenne az EU számára a legkevésbé földrengésszerű kimenet, de még ez is hónapokra átrendezné az uniós politikai napirendet. A francia kampány alatt a migráció, Ukrajna, a NATO, valamint az uniós költségvetés mind Le Pen nyomása alatt kerülne újra napirendre.
- Le Pen nyer. Ezzel az EU-n belül létrejöhetne egy olyan nagy tagállami pólus, amely a magyar Orbán-korszak szuverenista retorikáját immár Párizsból, sokkal nagyobb politikai és gazdasági súllyal képviselné.
- A jogi bizonytalanság visszatér, és végül mégis Bardella kerül előtérbe. Ez sem feltétlenül lenne megnyugtató Brüsszelnek: bizonyos választói csoportokban akár frissebb, kevésbé terhelt jelöltként jelenhet meg, így növelve az esélyét a győzelemre, miközben szakpolitikai szempontból sem lenne sokkal kedvezőbb kimenetel az unós vezetők számára.
