A 150 hektárnyi területre vonatkozó Rákosrendezői pályázaton a nemzetközi szakmai zsűri márciusban kihirdette a győztest és a díjazottakat. Most elkezdődik a mesterterv kidolgozása, az alapvető cél egy új, fenntartható városközpont kialakítása. Kiemelt szempont a zöld infrastruktúra minősége, a társadalmi sokszínűség, az új közösségi terek létrehozása, a zaj- és levegőminőség, az energiahatékonyság, illetve az új közlekedési csomópont kialakítása.
A rákosrendezői fejlesztési területen a Főváros legalább 8-10 ezer lakást kíván felépíteni, amelyek legalább 20 százaléka megfizethető, szociális szempontok alapján igénybevehető (bér)lakás lesz. Ezek – hasonlóan a nyugat-európai példákhoz – több ütemben, mintegy 15 év alatt épülhetnek föl. A Főváros az ötlettől a megvalósítás utolsó fázisáig irányítja a projektet, és érvényesíti az úgynevezett 15 perces város koncepcióját.
„Olyan városrészt alakítunk ki, ahol minden (köz)szolgáltatás – bölcsőde, óvoda, iskola, orvosi rendelő és szakrendelő, közösségi ház és idősotthon – rendelkezésre áll, de kellő számban és változatosságban találhatók üzletek és vendéglátóhelyek is, illetve a sportlétesítményekért sem kell távolra utazni. A városrész belseje gyalogos-kerékpáros övezet lesz, így mindez zöld környezetben sétálva is elérhető. Budapesten utoljára a rendszerváltás előtt épültek olyan, egységes szemlélettel tervezett városrészek, ahol nemcsak a lakásokat és a kiskereskedelmet, hanem a mindennapi élethez szükséges közintézményeket is helyben a városrész felépítésével egy időben biztosították” – összegzi a terveket Vitézy Dávid, a tervpályázat társelnöke, a Podmaniczky Mozgalom frakcióvezetője az Economx megkeresésére.
Bécsi példák
Egyrészt a külföldi irodák magukkal hozták a nemzetközi tapasztalataikat, amelyek megmutatják, hogy Európa emblematikus rozsdaövezeti projektjeiben mire koncentrálnak. Másrészt a szakmai zsűri a Rákosrendező projekt előkészítése során számos kiemelkedő, követésre méltó külföldi példát vizsgált meg előzetesen. Bécsben a Nordwestbahnhof Rákosrendezőhöz hasonlóan egy felhagyott vasúti területen épül fel a közeljövőben, minimálisra korlátozott gépjármű forgalommal, nagy zöldfelületi aránnyal, differenciált bérlakáskínálattal, több ütemben.
„A város hosszútávú koncepciója mentén – amely szerint Bécs a város fejlesztését a belső területek újrahasznosításával képzeli el – kezdték el fejleszteni a Sonnwendviertel területét is. Ez is kiváló példa arra, hogy miként alakít át egy metropolisz nagy, korábbi vasúti „barnamezős” területeket komplex, vegyes funkciójú városrészekké, amely a lakhatás, a munkahelyek és a közösségi funkciók szoros integrációjára épül” – részletezi a tapasztalatokat Vitézy Dávid.
„Szintén kiváló bécsi példa a Nordbahnhof területén kialakuló Nordbahnviertel, amely egy kiterjedt, félig természetes állapotú központi zöldterület és az azt körülvevő sűrű, vegyes funkciójú beépítés kombinációja. A projekt erősen tájépítészeti szemléletű, és célja egy olyan városi környezet létrehozása, ahol az ökológiai értékek és a városi élet intenzitása kiegyensúlyozottan jelennek meg. A helyszíneket személyesen is megtekintettük 2025 tavaszán Andreas Trisko-val, Bécs Önkormányzatának városfejlesztési programigazgatójával” – teszi hozzá Vitézy Dávid.
A fent említett projektek közül most emeljük ki a Nordwestbahnhof rehabilitációját, amely egy 44 hektáros, korábban elzárt egykori teherpályaudvar területét alakítja át nyitott, modern városnegyeddé. A projekt egy 10 hektáros központi parkrendszer köré szervezi a beépítést, ezzel jelentősen növelve a környék zöldfelületét és javítva a mikroklímát, miközben a korábban szétszabdalt városszövet újra egyesül.
A negyed a „Smart City Wien” irányelvei szerint épül fel, ötvözve a lakófunkciót a munkahelyteremtéssel, miközben a hangsúly az autómentes mobilitáson és a fenntarthatóságon van az új villamosvonallal és kerékpáros hálózattal. Ez a beruházás egy szociálisan érzékeny, klímabarát városmodell, amely az ipari örökséget ötvözi a jövő technológiáival és közösségi igényeivel.
A budapesti tervpályázaton első helyezést elért konzorciumként a Coldefy-csapat nemzetközi együttműködésben győzött, akik olyan léptékű és komplexitású fejlesztésekben is közreműködtek, mint a bécsi Aspern Seestadt közparkjának megvalósítása. Az Aspern Seestadt Európa egyik legnagyobb és leginnovatívabb városfejlesztési projektje egy korábbi repülőtér helyén. A projekt központja egy mesterséges tó, ahol a hangsúly nem csupán a lakhatáson, hanem a munkahelyteremtésen, az oktatáson és a fenntartható technológiák alkalmazásán van.
A negyedet a „tizenöt perces város” koncepciója mentén alakították ki, ahol a lakók számára minden alapvető szolgáltatás elérhető gyalogosan vagy kerékpárral, a belvárossal való gyors összeköttetést pedig a metróvonal biztosítja. A fenntarthatóság és a társadalmi sokszínűség jegyében az intelligens hálózati megoldások és a környezetbarát építészeti megoldások dominálnak. A városrész 2030-as évekre tervezett befejezésekor várhatóan több mint 25 ezer embernek ad majd otthont, és ugyanennyi munkahelyet kínál a régióban.
Más példák is vannak
„Párizsban a Saint-Denis negyedben alakították ki a 2024-es olimpiai falut, amelyet utána lakónegyedként hasznosítanak; tervezésekor a hangsúly a körkörös gazdaságon, a kis karbonlábnyomú megoldásokon és az előregyártott, tipizált elemek használatán volt. Emellett inspirációt jelent Koppenhága Sluseholmen városrésze is: a helyiek a népesség gyarapodását a város sűrítésével oldják meg, de nem engednek a lakások minőségéből – emberléptékű építészet, közösségi zöldfelületek, kiemelkedő városi szolgáltatások jellemzik az új negyedet” – folytatja Vitézy Dávid a jó európai gyakorlatok felsorolását.
Az említett 52 hektáros olimpiai falu a modern fenntartható építészet mintaprojektje, amelyet már a kezdetektől fogva kettős funkcióval terveztek: a 2024-es játékok után egy 6000 lakos befogadására alkalmas, vegyes használatú lakóövezetté alakult át. Az épületek jelentős része alacsony szén-dioxid-kibocsátású betonból és fából készült, az építőanyagok 75 százalékát pedig újrahasznosított forrásokból biztosították. Az előregyártott elemek használata nemcsak a kivitelezés gyorsaságát és hatékonyságát garantálta, hanem lehetővé tette az épületek moduláris rugalmasságát is, így a sportolók szobái minimális bontással alakították át családi otthonokká vagy irodákká.
Míg a Koppenhága déli kikötőjében található Sluseholmen negyed a modern vízparti városrehabilitáció egyik leglátványosabb példája, amely az amszterdami csatornaházak hangulatát ötvözi a skandináv minimalizmussal. A korábbi ipari területet mesterséges csatornák hálózatával alakították át nyolc kis szigetté, ahol a hangsúly a vízzel való közvetlen kapcsolaton és a közösségi tereken van. A negyed sikerét a fenntartható városi mobilitás, a vízi sportok integrálása és a lakóházak belső, zöld udvarai adják, amelyek együttesen egy emberléptékű és magas életminőséget kínáló új városközpontot hoztak létre.
Mi a közös többszörös?
Az említett projektek közös nevezője a barnamezős területek újrahasznosítása, hiszen korábbi ipari, közlekedési vagy logisztikai zónákat alakítanak át modern, élhető városrészekké. A lakófunkció szorosan összefonódik a munkahelyekkel, az oktatással és a kultúrával, elkerülve az alvóvárosok kialakulását, miközben a szociális elem is megjelenik a lakóközösség diverzifikálásával együtt.
Emellett a kötöttpályás közlekedésre és a gyalogos vagy kerékpáros mobilitásra építenek, míg a fenntarthatóság és a technológiai innováció szintén alapvető pillér. Kiemelt figyelmet fordítanak a közösségi terekre és a zöldfelületek integrálására, vagyis ezek a városrészek nem csupán ingatlanberuházások, hanem Európa válaszai a 21. századi klímaváltozásra és az urbanizációs kihívásokra.