A tervpályázatra olyan elképesztő ötletek érkeztek be, amelyeket nagyon régen nem láthattunk már a magyar város- és ingatlanfejlesztési piacon. Talán anno a Kormányzati Negyed ötletpályázata során ismerkedhettünk meg ilyen színvonalas és eredeti megoldásokkal. Lebegő ösvények, kék szív, feltámadó patak, zöld ösvények, nyitott lakóház-udvarok, zöld autópálya, indusztriális metamorfózisok és közösségi terek.
Ráadásul a külföldi irodák magukkal hozták a nemzetközi tapasztalataikat, amelyek megmutatják, hogy Európa emblematikus városrehabilitációs és rozsdaövezeti projektjeiben mire koncentrálnak. Mint az eredményhirdetéskor is elhangzott, történelmi pillanatnak vagyunk a szemtanúi.
Rákosrendező nem csak fontos városfejlesztési terület, hanem Budapest jövőjének is a szimbóluma, hiszen egy összességében csaknem 150 hektáros rozsdaövezeti területről beszélhetünk. Budapest barna- és rozsdaövezetek tekintetében meglehetősen jól áll, vagyis az elkövetkezendő évtizedekben ezek a területek kerülhetnek a városfejlesztés fókuszába.
Az alapvető cél egy új, élhető városközpont, park és lakónegyed megépítése, amely hosszú távú, választási ciklusokon átívelő feladat. Ez kedvező esetben is 5-10 év múlva hoz látható eredményeket, a teljeskörű megvalósítás pedig legalább 15-20 évet vesz igénybe.
Mit kínálnak a pályázatok?
A budapesti városfejlesztési prioritások tükrében most lássuk, hogy mit kínálnak a díjazott pályázatok. A közös pontok a nagy központi park, amely nagyjából 25 hektárnyi területre terjed ki, ehhez csatlakozik a Rákos-patak revitalizációja, hiszen a vízfolyás az elmúlt évtizedekben méltatlanul háttérbe került. Ugyanígy fontos az intermodális hub kialakítása, azaz tömegközlekedéssel elérhető legyen a negyed.
Itt jön a képbe többek között az elővárosi vasút bekötése és az egyes metró szükséges meghosszabbítása, miközben a már itt lévő vasúti ipari struktúrát integrálják az új negyedbe. A lakóházak pedig nem toronyházszerűen, ha tetszik, felhőkarcolós sziluettel jelennek meg, hanem szellősebb elrendezésben épülnének. Rákosrendező központjában sűrűbb, míg attól távolodva ritkásabb beépítéssel kalkulálnak.
Továbbá kiemelt szempont az intézményi háttérinfrastruktúra megépítése, vagyis kellenek iskolák, egészségügyi és kulturális központok, és a szükséges szolgáltatási kör. Ugyanígy fontos a társadalmi diverzifikáció, azaz legyenek megfizethető otthonok is, vagyis bérlakások is helyet kapnának a területen. Összességében nem szeretnének elitgettót, de nem szeretnének sima gettót sem. Bécsben már jól működik olyan értelemben a bérlakás-rendszer, hogy a jobb módúak is pályázhatnak ilyen típusú lakhatásra, így nem alakulnak ki zárványok.
Szivacsváros, ahol panorámasétányok és kék szív pulzál
A Coldefy-csapat (CITYFÖRSTER, Sporaarchitects, TREIBHAUS és Marko and Placemakers) győztes terve egy rugalmas, hosszú távon is alkalmazkodó városszerkezetet javasol Rákosrendezőn, amelynek központi elemeként az összefüggő zöldhálózat ökológiai és közösségi értelemben integrálja a területet. A beépítés sűrű, de emberléptékű, vegyes funkciókkal, ahol a lakhatás, munka és szolgáltatások szorosan összekapcsolódnak.
A koncepció hangsúlyozza a közlekedés, a táj és az épített környezet integrációját, vagyis nem külön kezeli a közlekedést, a zöldfelületeket és az épített környezetet. A házak közé és a tetőkre olyan intenzív növényzetet terveztek, amely a területet egybefüggő ökológiai folyosóvá teszi. A pályamű egyik legkülönlegesebb elemeként a tervezők olyan hibrid épületeket és intenzív zöldfelülettel borított átjárókat javasoltak, amelyek „átnyúlnak” a vasúti vágányok felett.
Ezek a szerkezetek nemcsak fizikailag kötik össze a kettévágott városrészeket (Zuglót és Angyalföldet), hanem közösségi tereket és panorámás sétányokat is tartalmaznak, így a közlekedési csomópont egyben a társasági élet központjává is válik. A tervet szivacsváros vagy ökológiai alapú vízgazdálkodási koncepciónak is nevezhetjük, amelynek alapja a Rákos-patak revitalizációja, mint a városrész „kék gerince”, vagy „kék szíve”, hiszen a víz köré szervezi a köztereket. Az ökológiai folyosóként működő víz és zöldhálózat lehetővé teszi, hogy a városrész megtartsa és hasznosítsa a csapadékvizet, segítve ezzel a terület hűtését és a biológiai sokféleség megőrzését.
A Városliget meghosszabbítása
A tervpályázaton a második helyezést a német ASTOC-RMP-Archikon közös konzorciuma nyerte el, amelynek egyik fő erőssége a tájépítészet és az építészet szoros integrációja volt, amely a rozsdaövezet komplex megújítását célozta meg. A bírálóbizottság több olyan ötletet is talált benne, amelyeket a végleges mesterterv készítése során integrálhatnak. A pályamű egyik legérdekesebb felvetése a vasúti infrastruktúra és a zöldfelületek radikális integrációja.
A tervezők nem csupán eltakarni akarták a síneket, hanem a vasúti üzemi területek mentén egy olyan lineáris parkrendszert javasoltak, amely közvetlen kapcsolatot teremt a Városliget és a külső kerületek között. Ez a megoldás a közlekedési folyosót egyfajta „zöld gerincként” használta volna fel a város szövetében. A csapat egy különleges, moduláris beépítési logikát vázolt fel, amelyben a városi tömbök belső udvarai nem zárt magánterületek, hanem félig publikus közösségi kertek lettek volna.
A zöld gerinc a vasútvonal melletti, korábban használaton kívüli üzemi területeket egybefüggő, sűrűn fásított parkosított sávvá alakította volna, amely egyfajta „zöld autópályaként” működött volna a gyalogosok és kerékpárosok számára. Ez a sáv a városi élővilág számára is szabad átjárást biztosító útvonal, amely segít a városi hősziget-effektus csökkentésében. A síneket nem fallal kerítik el, hanem a növényzet sűrűségével és a terepalakítással teszik a városi táj részévé, így a vasút látványa és zaja is finomabban illeszkedik a lakókörnyezetbe.
Mesterséges deltavidék
A megosztott harmadik helyezett a Sweco Magyarország és a LOLA Landscape Architects közös konzorciuma lett. Pályázatuk hangsúlyos eleme volt a fenntartható vízgazdálkodás és a nagy kiterjedésű, összefüggő közparkok kialakítása. A tervezők a területet nem sík felületként kezelték, hanem egy mesterséges mikro-domborzatot hoztak létre.
Ennek lényege egy olyan dombokból és mélyedésekből álló rendszer, amely a hirtelen lezúduló esővizet nem a csatornába vezeti, hanem látványos, időszakos tavakban és „esőkertekben” gyűjti össze. Ez a megoldás a területet egyfajta mesterséges deltává alakította, amely száraz időben játszótérként vagy süllyesztett sportpályaként funkcionált volna, esőzéskor pedig víztározóként.
Míg mások csak sima felüljárókban gondolkodtak a vasút felett, a Sweco-csapat „biológiai hidakat” tervezett. Ezek a szerkezetek rendkívül szélesek lettek volna, és mély földréteget kaptak, hogy ne csak az emberek, hanem a kisebb állatok és a növényzet is „átvándorolhasson” Zuglóból Angyalföldre. Ezzel a megoldással a vasút megszűnt volna fizikai és biológiai gát lenni, és a városi ökoszisztéma részévé vált volna.
Új városkapu született volna
A másik harmadik helyezett a Robert Gutowski Architects lett, amelynek pályaműve kiemelt figyelmet fordított a terület déli, Városliget felőli lezárására. Egy markáns, építészetileg hangsúlyos belépési pontot (városkaput) terveztek, amely szimbolikusan is összeköti a történelmi Budapestet az új, modern negyeddel.
Az épületek esetében olyan moduláris szerkezeteket javasoltak, amelyek nagy arányban használtak volna fenntartható anyagokat, például fát és újrahasznosított elemeket. Emellett a területen található vasúti műtárgyak és raktárépületek új funkciót kaptak volna: kulturális inkubátorházakként, közösségi műhelyekként és loft-irodákként születtek volna újjá.
A terv egy sajátos beépítési logikát javasolt, ahol az épületek homlokzatait integrált növénykazettákkal látták el. Ez a megoldás lehetővé tette volna, hogy a viszonylag sűrű beépítés ellenére minden lakás közvetlen fizikai kapcsolatba kerüljön a zölddel. A növényzet nem csupán dekoráció volt, hanem a homlokzati rendszer része, amely segítette az épületek természetes árnyékolását és a párologtatás útján történő hűtését.
