Az ébren töltött életünknek körülbelül kétharmadát töltjük a munkahelyünkön, ezért nagyon fontos, hogy hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön. A koronavírus-járványnak köszönhetően robbant be az életünkbe a home office jelensége. Ezt követően megtanultunk online dolgozni, ezért sokan úgy érezték, hogy teljesen felesleges bejárni az irodába. Bár az online munka hatékonynak tűnik, bizonyos tulajdonságokkal nem rendelkezik.
Az agyunk nem egy izolált rendszer, hanem egy hálózatnak a része. Önállóan nem képes megfelelően működni. Az agyunk társaságban működik megfelelően, egyéni helyzetekben inkább roncsolódik, sokkal több energiát használ és túlzottan sok kognitív kapacitást köt le.
„A társ nélküli világot veszélyesebbnek, nehezebbnek és fárasztóbbnak ítéljük” – mondta Szász Máté, a Synlab neurobiológusa Az Év Irodája konferenciáján.
Az agyunk nem objektíven érzékeli a vészhelyzeteket, hanem a vészhelyzetet és a megküzdési képességet egyszerre veszi figyelembe. Nagyon fontos, hogy a munkahelyeken kialakuljon a megfelelő társas környezet.
Társaságban kisebb a veszély
Coan és Proffitt által végzett úgynevezett „hegykísérlet” azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a társas támogatás az észlelést. A kísérlet során egyetemi hallgatókat vittek egy domb elé, és arra kérték őket, hogy becsüljék meg annak meredekségét.
Azok a résztvevők, akik egyedül álltak a dombbal szemben, rendszerint sokkal meredekebbnek érzékelték azt, mint amilyen valójában volt. Ezzel szemben azok a hallgatók, akik egy barát társaságában voltak – különösen, ha közel álltak egymáshoz –, kevésbé meredeknek ítélték meg ugyanazt az emelkedőt. Az eredmények azt mutatták, hogy már pusztán egy támogató személy jelenléte is „könnyebbnek” láttatja a kihívást.
Az agy tehát nem egy objektív mérőműszer, hanem egy stratégiai tervező.
Oxitocin kell a munkahelyen is
„Ne közösen legyünk egyedül, hanem tényleg közösen” – hívta fel a figyelmet a neurobiológus. Az oxitocin nemcsak a szerelemhez és az anyai ösztönökhöz kapcsolódik, hanem a közösséghez tartozás és a csapatélmény esetén is. Ez ugyanis közvetíti a társas biztonság és bizalom jelzését.
A magas bizalmi szintű vállalatoknál az alkalmazottak produktivitása 50 százalékkal magasabb, a stressz 74 százalékkal alacsonyabb, a munkavállalók energiája pedig 106 százalékkal jobb, mint más cégek esetén.
Az oxitocin termelését olyan vezetői magatartások segítik, mint az elismerés (különösen nyilvános és váratlan formában), az autonómia biztosítása (döntési és hibázási szabadsággal), az önszerveződés és a projektek szabad megválasztása, a transzparencia, a törődés és a személyes kapcsolatok ápolása a munkán túl is, a dolgozók fejlődésének támogatása, valamint a hitelesség, amely magában foglalja a sebezhetőség és a hibák felvállalását.
A teljesítmény is javul akkor, ha mások is jelen vannak – a rutinfeladatoknál ez különösen gyakori, például az open office-okban.
Például egy új szoftver használatakor inkább zavaró lehet a társak közeli jelenléte, ekkor pedig nem a jól megszokott úgynevezett domináns válaszokkal kell reagálni, hanem inkább egyedül kell átgondolni a megváltozott munkafolyamatainkat.
Nagy veszély a magány
Fontos, hogy a magány és az egyedüllét nem azonos.
- A magány kényszerű és fájdalmas elszigeteltség, evolúciós fenyegetettség. Az ő félelemközpontjuk nagyobb lesz, miközben a kreatív gondolkodásért felelős agyi rész elsorvad.
- Ezzel szemben az egyedüllét inkább önkéntes és önreflexív.
A magányosságot több országban már közegészségügyi veszélyhelyzetnek nyilvánították, hiszen növeli a stresszszintet, gyorsítja az öregedést, szociális kirekesztettséget és fájdalmat alakít ki. Miközben megváltozik az agy fenyegetettségi észlelése és az érzelmi szabályozása, ráadásul a jutalmazási központ aktivitása is átalakul.
A magányos agy keresi a fenyegetettséget és gyanakvó lesz a pozitív gondolatokkal kapcsolatban is – ezt a szakirodalom hipervigilanciának nevezi. Pásztázza a környezetet, veszély után kutat.
Túl sok inger
A jelenlegi túlterhelt információmennyiség anatómiailag változtatja meg az agy összetételét. Pont ezért a semmittevésre az agyunknak nagy szüksége van, egy létfontosságú biológiai folyamat, amely segít az agynak rendszerezni és elraktározni a tapasztalatokat, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a pihenőidő nem kidobott idő és „a munkaidő része”.
A városi környezet állandóan igénybe veszi a fókuszált figyelmünket, amelyek túlstimulálják az agyunkat:
- napi 4–5 ezer rekláminger éri az embereket (ünnepek alatt akár napi tízezer is),
- közben naponta 5–15 ezer funkciót aktiválunk a telefonunkon, ami mindig egy-egy döntés is egyben.
Az agyunk sokkal könnyebben birkózik meg veszélyhelyzetekkel, ha természeti környezetben vagyunk és nem városokban. Betegségek esetén is felgyorsíthatja a gyógyulást a természetközelben töltött idő, munkánk során ugyanez a helyzet. „Megéri az irodákban is elhelyezni ilyen motívumokat” – húzta alá.
Lapunk kérdésére Szász Máté elmondta: ha a munkatársak személyeskedésnek veszik, amikor egy-egy munkával kapcsolatos problémát vagy észrevételt megosztunk, akkor közös, személyes jelenléten alapuló feladatmegoldásokra van szükség.
