Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A multinacionális cégek körében az it, a hr és egyes pénzügyi feladatok már hagyományosnak mondható kiszervezése mellett egyre inkább terjed a létesítménygazdálkodással kapcsolatos feladatok kiszervezése (facility management outsourcing) is. Globális cégek számára kézenfekvő az egyéb működési területeken történő outsourcinghoz hasonlóan, hogy a létesítménygazdálkodás egész vállalatcsoportot érintő kiszervezése is az anyavállalat ellenőrzése mellett történjen, ezzel is megőrizve az egységes vállalati arculatot és standardokat.
Annak ellenére, hogy a kiszervezett szolgáltatásokat az egyes országok szintjén általában a szolgáltató helyi leányvállalatai nyújtják, globális szintű kiszervezés esetén nem kifejezetten praktikus minden egyes országban külön szerződést kötni, ugyanis ezzel éppen az anyavállalat nemzetközi szintű ellenőrzéséből és az outsourcing központi irányításából származó előnyök vesznének el. Éppen ezért a felek leggyakrabban egy, az összes érintett országra kiterjedő outsourcingszerződést, master agreementet kötnek, amely magában foglal minden egységes, nemzetközi szinten is meghatározható szerződéses feltételt, úgymint árazás, szolgáltatásfajták és szolgáltatási szintek, teljesítményértékelési módszerek. Az egyes országok jogrendszeréből adódó speciális rendelkezéseket és eltéréseket pedig a főszerződés kiegészítéseként funkcionáló, a felek helyi leányvállalatai között megkötésre kerülő, általában néhány oldalas megállapodásokban (úgynevezett local country addendum) szabályozzák.
A kiegészítő megállapodások leggyakrabban a következő kérdésekben tartalmazhatnak a helyi jognak megfelelő eltéréseket a főszerződéshez képest: a szolgáltató felelősségkorlátozásának lehetőségei, az outsourcing által érintett eszközök és munkavállalók szolgáltató részére való átadása, adatvédelem és adózás. Szintén kezelni kell a kiegészítő megállapodásban azt a helyzetet, ha bizonyos, a nemzetközi szerződéses gyakorlatban általánosan elfogadott és a főszerződésben használt angolszász eredetű jogintézményeknek (például a szolgáltató megtérítési kötelezettsége, a szerződéses pozíciók átruházása) nem létezik megfelelője az adott országban. Nehézséget okozhat továbbá annak a gyakorlati megvalósítása, ha valamely helyi szolgáltatónak egy, az érintett országban nem alkalmazandó, de a megrendelő anyavállalatára kötelező erejű jogszabálynak kell megfelelnie.
A nemzetközi szintű outsourcing által felvetett kérdések megfelelő szerződéses szabályozása elősegíti a kiszervezés céljának gyakorlati megvalósítását, biztosítva az érintett cégek számára, hogy az így felszabaduló emberi és anyagi erőforrásaik segítségével a továbbiakban kizárólag a core tevékenységeiket és az azokkal összefüggő fejlesztéseket helyezhessék előtérbe.
