Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hevesi Károly építész, a Hevesi és Társa építésziroda vezetője:
A lakóparkok tervezésénél mindig az a kérdés, mit enged meg a helyi szabályozás, ami viszont sajnos a legtöbbször nincs aktualizálva a mai elvárásoknak megfelelően, így régi, elavult, intenzívebb beépítést megengedő, és többnyire az egész tömbre vonatkozó szintterületi mutatókat tartalmaz. A frissítésre jellemzően nincs pénze az önkormányzatoknak, a beruházó támogatásával kialakított új rendezési terv pedig erősen magán viseli a befektető közreműködésének nyomait.
Szellős, lakóparki színvonalú beépítés csak ott jön létre, ahol a helyi szabályozás szigorú, az épületek elhelyezésére is tartalmaz előírásokat, és ahol az engedélyezési tervdokumentációnak a részletes kertterv is elengedhetetlen kelléke. Komolytalan dolog lakóparki környezet kialakításáról beszélni, ha például egy 50 ezer négyzetméteres beépítésnél egy A3-as papírra vetett rajz a kertterv, amelynek az elbírálásával önkormányzatonként egy szakember foglalkozik. Mindaddig nem is várható előrelépés a lakóparki zöldfelületek kérdésében, amíg a szabályozás megengedő az egyértelmű túlépítések iránt és nincs koncepció a zöldterületekre.
Bizonyos méret fölött elő kellene írni például valamilyen vizes objektum elhelyezését a kertben. Az 50-80 négyzetméterenként kialakított, és persze karbantartott vizes létesítmény odacsalogatja a madarakat, beindítja az ökoszisztémát, különleges atmoszférát teremt, és máris van értelme a lakópark szónak. Ezek hatósági feladatok; a tervező ugyan elmondhatja a véleményét, de ha túl sokat okoskodik, munka nélkül marad. Szerintem a zárt sorú, városias környezetben az 50-50 százalékos beépítés még elfogadható környezetet kínálna, zöldövezetben azonban 20-80 százalék lenne a kívánatos arány.
Hunyady Attila, az AL Holding igazgatótanácsának elnöke
Sajnos tény, hogy a mai lakóparkok csak a marketing szintjén teljesítik a velük szemben támasztott követelményeket, sem a szabadon maradó területek mérete, sem a kialakításuk nem felel meg az elvárásoknak. Pontos definíció híján a telek szintterületi mutatója szabályozza a beépítés mértékét, ez azonban nagyon gyakran megengedőbb a kelleténél és zsúfolt lakókörnyezetet hozhat létre.
A beruházó ugyanakkor nem teheti meg, hogy a beépíthetőség egy részéről lemondjon, az üresen maradó területek parkosítására vagy EU-konform játszótér megépítésére pedig gyakran nem marad pénz, hiszen a kertépítés a beruházás értékének 5-6 százalékát is kiteheti. Az ökölszabály szerint városias környezetben még elviselhető az egyharmad-kétharmados arány az épületek javára, zöldövezetben azonban jóval szellősebb beépítés kívánatos.
A tájolás és a homlokzatmagasság, a házak tömege és egymástól való távolsága is befolyásolja, mennyire érezzük tágasnak a teret. Ha ez kevesebb, mint 16-18 méter, az megint csak sokat ront a közérzeten. Piackutatásunk szerint a vevők határozottan igénylik a nagyobb zöldterületeket, és az árérzékenységgel együtt is az igényesség felé tendál a piac, az eladás megtorpanása pedig a lakóparki projektekben talán kikényszeríti a változást. Mindazonáltal ellentmondásos is a helyzet, mert azt azért tudni kell, hogy a park gondozására már nem szeretnek áldozni a lakók, és olykor egy fűnyíró beszerzése is komoly vihart kavar a közösségben.
