Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A NAPI Gazdaság cikke
Az Európai Unióban egyelőre töretlen a jelzálog-hitelezés dinamikája: csak 2005-ben 11 százalékkal nőtt az újonnan kihelyezett kölcsönök összege, akkor 5100 milliárd euró volt a kihelyezett jelzáloghitelek állománya, ami azt jelenti, hogy több mint duplájára nőtt ezen hitelek nagyságrendje – derült ki az Európai Jelzálog Szövetség adataiból.
A múlt héten Amszterdamban megrendezett jelzálog-hitelezési konferencián a szereplők egyértelművé tették: a további fejlődés egyértelműen az újonnan csatlakozott országokban rejlik, amit mindennél jobban szemléltet az, hogy míg az EU GDP-jéhez képest a jelzáloghitelek állománya 47,5 százalékot tesz ki (a legmagasabb, 97 százalékos Hollandiában), addig hazánkban ez az arány 10 százalék körüli. A sereghajtó Szlovénia, 1,4 százalékkal. A növekedést magyar szempontból az is biztosíthatja, hogy hazánkban az EU átlagát messze meghaladó, 90 százalék körüli a magántulajdon aránya az ingatlanvagyonon belül, s ezen birtoklási szokásán a magyar lakosság a jelek szerint semmi módon nem hajlandó változtatni. Egy kimutatás szerint a magyar lakosság vagyonának 63 százaléka fekszik ingatlanban, és csak 36,8 százalék az egyéb vagyontermék aránya.
Az egyre jelentősebb versenyhelyzetben a pénzintézetek a feltételek egyre komolyabb felpuhításával tudnak csak további volument növekedést elérni. Tőlünk nyugatabbra a jelzálog-hitelintézetek zöme számára ma már természetes, hogy a finanszírozás a megvásárolni kívánt lakás értékének 100 százalékáig terjedhet, sőt egyre jobban terjednek azok a konstrukciók is, amikor a hitel összege a fedezetül felajánlott ingatlannak akár 120 százaléka is lehet – mintegy segítve az ügyfelet abban, hogy be is rendezhesse új otthonát.
Ezeket a tendenciákat figyelembe véve meglepő a magyar gyakorlat, miszerint a pénzintézetek sikerpropagandát tudnak csapni azzal kapcsolatban, hogy konstrukcióikban a hitelfedezeti érték akár 85–95 százalékáig vállalják a lakáshitelek finanszírozását.
Tőlünk nyugatra nem is ismerik a forgalmi értéknél átlagosan 15–20 százalékkal alacsonyabb összeget jelentő hitelbiztosítéki érték fogalmát, ott a tényleges forgalmi érték jelenti a támpontot. Amennyiben Magyarországon is ebbe az irányba indul el a piac, kérdés, hogy marad-e létjogosultsága az elmúlt évben a lízingpiacon legdinamikusabban fejlődő lakáslízingnek, amelynek alapgondolata épp az volt, hogy olyan konstrukciót kínáljanak az ügyfeleknek, amely – magasabb marzs mellett – lehetővé teszi az önerő nélküli lakásfinanszírozást.
Természetesen a nyugat-európai hitelezési gyakorlatot a magyarországinál átláthatóbb jövedelmi viszonyok védik. Ugyanakkor nem feltétlenül fedi a valóságot, hogy növeli a finanszírozási biztonságot a stabil ingatlanpiac: Niall O’Grady, a permanent TSB képviselőjének adatai szerint például az elmúlt tíz év során a jelzálog-hitelezés volt az egyik fő oka annak, hogy az ír lakásárak átlagosan 270 százalékkal emelkedtek, miközben például a sörért csak 60 százalékkal kell többet fizetniük az íreknek, mint egy évtizede – és ebben már benne van az euróátállás is.
