Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A földtörvény módosításával a kormány - megváltoztatva az elővásárlás és az előhaszonbérlet szabályait - a földhasználóknak biztosított elsőbbséget, kiszámítható és korrekt viszonyokat teremtve a földtulajdonosok és a földhasználók számára egyaránt. A földtulajdonosok ötéves bérletre adómentességet kaptak, jól járnak tehát, ha bérbe adják a földjeiket olyan üzemeknek, amelyek állattartással foglalkoznak.
Az állattartó vállalkozásoknak - például a szarvasmarhatartóknak - azonban nem árt résen lenniük: az Európai Unióban csak úgy kaphatnak támogatást az állatok után, ha rendelkeznek a takarmányigényük megtermeléséhez szükséges területtel. Az agrártárca becslése szerint az uniós csatlakozás első évében a vágómarhatartás egyedenkénti árbevétele az értékesítési átlagár - az EU-intervenciós ár bevezetését követő - emelkedésének is köszönhetően mintegy 70 ezer forinttal emelkedik, a támogatásokra való jogosultság előfeltételeként azonban a megfelelő takarmánytermő terület - amellyel rendelkezni kell - két nagyállat-egységenként 1 hektár (NAPI Gazdaság, 2003. február 26., 3. oldal).
Ez a szabály biztosan a földárak emelkedését segíti, hiszen felértékelődnek általa az olyan területek, amelyek közelében hosszabb távra tervező állattartó telepek vannak. Más kérdés, hogy az állattartó vállalkozások akkor vásárolhatják majd meg ezeket az általuk már most is bérelt vagy hamarosan kibérelendő földeket, ha jogszabályi módosítás folytán erre lehetőségük lesz, vagy később, esetleg csak ha letelik a külföldiek földvásárlási tilalmára vonatkozó moratórium. Utóbbi esetben a földhasználót illető elővásárlási jogban bízhatnának, de vásárolni vélhetően már csak magasabb árakon lenne lehetőségük, ami meglehetősen kedvezőtlen helyzetet jelentene számukra a külföldiekkel szemben, kivéve ha maguk is tőkeerős külföldi tulajdonossal rendelkeznek.
Már az eddigiekből is kitűnhet, hogy mennyire kedveznek ma Magyarországon a feltételek a spekulációs célú földvásárlásoknak. A külföldiekre vonatkozó földvásárlási tilalom meghosszabbítási lehetősége különben a csatlakozási tárgyalások kormányzati részről is egyik legfontosabbnak tartott eredménye, hiszen a kormányzati kommunikáció szerint általa „a magyar földet magyar kézben lehet tartani”. Előzménye, hogy az EU elfogadta a külföldiek termőföldtulajdonhoz jutásával kapcsolatos védzáradékra bejelentett magyar igényt. A földvásárlást Magyarország a tőke szabad áramlásával kapcsolatos fejezetben korábban elért megállapodás alapján hétéves átmeneti ideig korlátozhatja. A védzáradék szerint ez az időszak három évvel meghosszabbítható lesz, ha a lejártakor még mindig jelentős árkülönbség áll fenn a magyarországi és a külföldi földárak között. A csatlakozási tárgyalások lezárásával így az uniós állampolgárok földvásárlására összesen 10 éves korlátozást sikerült elérni - vélik a kormányzati kommunikátorok. Arról ugyanakkor nem esik sok szó, hogy jó-e ez a tőkehiányos magyar mezőgazdaságnak, a tőkeszegénységet ugyanis előreláthatóan még a várható nagyarányú közvetlen támogatások sem csökkentik jelentősen. Az ezek által elérhető többletjövedelem jó részét ugyanis nem forgatják majd vissza a termelésbe a gazdálkodók.
Az említett uniós támogatások mindenesetre szintén az áremelkedés irányába hatnak a magyar földpiacon, hiszen a területalapú támogatásoknak, a közvetlen kifizetéseknek nem előfeltétele semmilyen aranykorona-érték, még akkor sem, ha ezt manapság, az EU-csatlakozási szavazás előtt egyesek váltig állítják. A magasabb aranykorona-érték legfeljebb a föld termőképességére - tehát az általa elérhető jobb hozamokra - utalhat valamelyest. A hozamok azonban egyrészt függnek az egyéb outputoktól is - nem beszélve az időjárásról -, másrészt egy főváros közeli vagy autópálya melletti, alacsony aranykorona-értékű föld mindig is drágább lesz egy magasabb aranykorona-értékű távolabbinál.
Módosíthat a földárakon a Nemzeti Földalap birtok-összevonási tevékenysége is, egyelőre tehát mindent összevetve nehéz „belőni”, hol és mennyi földet érdemes összevásárolnia mondjuk egy pénzügyi befektetőnek. Az ajánlatok ugyanis meglehetősen személyre szabottak lehetnek és sok függ a megtérülési igényektől is.
