Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elnökválasztás második fordulójának gyorsjelentése szerint a szavazatok 99,8 százalékos feldolgozottságánál De la Espriella a voksok 49,65 százalékát (12 937 333 szavazat) szerezte meg, míg baloldali riválisa, Iván Cepeda 48,71 százalékon (12 691 709 szavazat) zárt. A két jelölt között alig több mint 245 ezer szavazat döntött, ami már önmagában puskaporos hordó az 54 milliós országban – ám az is tény, hogy 1998 óta nem akartak ennyien beleszólni az ország jövőjébe.
Kolumbia abból az szempontból mindenképpen érdekes berendezkedésű ország, hogy az elnöki poszton senki nem választható újra. Mivel az államfő a végrehajtó hatalom feje is egyben, így akármi is van, négyévente mindenképpen új kormánya van az országnak. Ezt a szabályt mondjuk 2005 és 2014 között felülírták, ám az igencsak befolyásos Alkotmánybíróság végül visszaállította az eredeti helyzetet. Gustavo Petro leköszönő baloldali elnök, aki szintén nem indulhatott újra, az X-en azonnal hűtötte a kedélyeket, és kijelentette: a gyorsjelentés nem hivatalos eredmény, senki sem hirdethet idő előtt győzelmet, amíg a hivatalos jogi ellenőrzés (escrutinio) le nem zárul. Petro nem bízta a dolgot a véletlenre: utasította a rendőrség főparancsnokát, William Rincón generálist, hogy személyesen vonuljon ki a bogotái és medellíni fő számlálóközpontokhoz, mert a baloldali megfigyelőket és ügyvédeket állítólag nem engedik be a jegyzőkönyvek ellenőrzésére.
A balodali jelölt, Iván Cepeda ugyan elismerte a gyorsjelentés számait, de sietve hozzátette, hogy azok jogilag nem kötelező érvényűek, és azonnal bejelentette 33 000 szavazókör eredményének megtámadását. Beszédét stílusosan a chilei Salvador Allende híres, 1973-as utolsó szavaival zárta: „A történelmet a népek alakítják!”. Az utcákon máris megindult a helyezkedés: Bogotában Cepeda-szimpatizánsok tüntetnek, a baloldali fellegvárnak számító Caliban pedig máris útblokádokat emeltek a tiltakozók a hírhedt „Puerto Resistencia” (Ellenállás Kikötője) negyedben. Alejandro Eder polgármester megerősítette, hogy a rendőrség nagy erőkkel vonult ki a helyszínre. A védelmi miniszter szerint a helyzetet egyelőre kézben tartják, de a közösségi médiát a dezinformáció melegágyának nevezte.
Trump és Netanjahu már a klubban ünnepli a „Tigrist”
Miközben az országban lóg a levegőben az utcai krízis, a magát szerényen csak Tigrisnek nevező De la Espriella már kész tényként kezeli a hatalomátvételt, a nemzetközi jobboldal legfontosabb arcai pedig egymást tapossák, hogy gratuláljanak neki:
Donald Trump és Marco Rubio: Az amerikai elnök személyesen hívta fel telefonon De la Espriellát. Marco Rubio külügyminiszter később hivatalosan is megerősítette a hívást, és kijelentette:
Kolumbia legszebb napjai még csak most jönnek
Az izraeli miniszterelnök az X-en ünnepelte az kolumbiai sztárügyvéd győzelmét. „Izrael barátai továbbra is nyerésre állnak” – írta Netanjahu, és külön éltette az Izsák-megállapodásokat, azt az új szövetséget, amelyet korábban az argentin Javier Mileivel hozott össze a latin-amerikai jobboldali és gazdasági kapcsolatok erősítésére.
Daniel Noboa ecuadori elnök azonnal odaszúrt a távozó rezsimnek, de gratulált az argentin Javier Milei, a paraguayi Santiago Peña, a chilei José Antonio Kast, a perui Keiko Fujimori, a venezuelai ellenzéki vezető, María Corina Machado, és a spanyol VOX vezére, Santiago Abascal is, aki szerint a kolumbiaiak
nemet mondtak Petro narkószocializmusára.
Escobar városára lehetett számítani
Maga De la Espriella a karibi Barranquilla városában ünnepelt, ahol a családjával együtt egy golyóálló üvegfal mögül tartott győzelmi beszédet az összegyűlt tömegnek. A helyszínre egy „Tigremóvil”-nak elnevezett, pápamobil-szerű páncélozott luxusautóval érkezett, miközben a tömeg argentin stílusú focis rigmusokat skandált, ami úgy szólt, hogy:
Tigre de mi vida, vos sos la alegría de mi corazón!” (Tigrisem, te vagy a szívem boldogsága!)
A mondhatni nullkilométeres politikus katonai tisztelgéssel köszöntötte a veteránokat, és bár a kampányban még az ellenfelei politikai szétzúzásáról beszélt, most igyekezett megnyugtatni a kedélyeket: „Nem lesznek megtorlások, nem lesz üldöztetés. Azok jogait is tiszteletben tartjuk, akik nem ránk szavaztak”. Ugyanakkor kőkeményen üzent a kartelleknek:
A bűnözőknek ezennel üzenem: Kolumbiának újra van kormánya és állama, minden banditát le fogunk vadászni
A választási győzelmet De la Espriella egyébként nem is feltétlenül a nagyvárosoknak köszönheti. Bogotát és Calit elbukta, sőt még a saját bázisának számító Barranquillát is Cepeda vitte el,
egy helyen történelmi rekordot döntött: Medellínben.
A várost a világ még mindig Pablo Escobar és a kokainkartellek egykori központjaként ismeri, ám mára Kolumbia leginnovatívabb és legélhetőbb gazdasági fellegvárává vált. Az itteni konzervatív üzleti elit olyannyira egy emberként állt be De la Espriella mögé, hogy az itt szerzett brutális szavazatfölény egymaga képes volt kompenzálni a fővárosi vereségeket.
Trump, Milei és Bukele szerelemgyereke
De la Espriella amúgy jó ütemérzékkel, vagyis inkább még pont időben lovagolta meg az amerikai populusta hullámot, na meg persze az eddigi balodali vezetés tehetetlen bénázásait.
Donald Trumphoz hasonlóan nemhogy nem titkolja, de politikai fegyverként használja a milliárdos vagyonát. Louis Vuitton öltönyökben és luxusautókkal pózol, a gazdagságot a rátermettség bizonyítékaként tálalja. Kampánygyűlései popkoncertekre hasonlítottak, ahol mesterséges intelligenciával generált videókkal sokkolták a nézőket. Emellett pedig három luxusingatlana van Miamiban, amerikai állampolgár is, ráadásul Toszkánában is vannak érdekeltségei.
Milei argentin elnök mintájára az állami bürokrácia azonnali 40 százalékos leépítését hirdeti, a kampányban használt „tigris” imázsát pedig nyíltan Milei „oroszlánja” ihlette.
És persze vett át ötleteket a salvadori elnöktől, Bukelétől is, 10 darab gigantikus megabörtönt építene a bűnözőknek, és lazítana a fegyverviselési szabályokon. Persze amikor Nayib Bukeléhez hasonlították, nem éppen szerényen megjegyezte:
Bukele túl puha, egy cserkészfiú hozzám képest.
Ha kritizálsz, bukod a lakásod
De la Espriella eddigi pályafutása alapján nem az a típus, aki jól bírja, ha beszólnak neki: karrierje során már több mint száz újságírót perelt be. A leghírhedtebb eset Ignacio „Nacho” Gómez oknyomozó újságíróhoz kötődik. A riporter egy online vita során odaszúrt a méregdrága, sötét dizájneröltönyeiről ismert ügyvédnek: megjegyezte, hogy a ruhája ugyan szép, csak kár, hogy tele van fehér porral – de sietve hozzátette, hogy „biztosan csak korpa”.
Mindenki pontosan tudta, hogy a riporter a kokainra és a gátlástalan luxuséletmódra utal, és de la Espriella sem díjazta annyira a poént. Nyilván pert is indított, és addig csűrte-csavarta a dolgot a jogi kiskapuk segítségével, amíg a bíróság zár alá nem vette az újságíró szerény bogotái lakását. A kritikusai szerint ez a történet hűen megmutatja, milyen lesz elnökként:
a törvény erejét arra fogja használni, hogy bedarálja azokat, akik bírálni merik.
A külföldi brókerek nem estek pánikba
A nemzetközi pénzvilág reakciója inkább óvatos megkönnyebbülés, mintsem eufória. A jobboldali, tőkebarát fordulat és a magántőke védelme miatt a kolumbiai piacok némileg megnyugodtak, a befektetőknek ugyanis komoly garanciát jelent, hogy De la Espriella a gazdaság irányítását teljesen átengedte alelnökének, José Manuel Restrepónak, aki korábban elismert konzervatív pénzügyminiszter volt. Bár az új elnök mögött álló pártnak mindössze 4 széke van a Szenátusban – ami komoly parlamenti sárdagasztást vetít előre –, a devizapiac egy mérsékelt bólintással reagált a választási eredményre.
Mert csodák azért nem történtek: a kolumbiai valuta strukturálisan továbbra is kifejezetten gyenge, hiszen még mindig több mint 3400 pesót kell adni egyetlen zöldhasúért.
Öltönyök és prémium rum: A De la Espriella-birodalom
Az új elnökjelölt nemcsak, hogy nem veti meg a luxus életmódot, de maga is szinte teljes porfólioval jelen van – már ami a kolumbiai felső 10 ezer igényeinek kielégítését illeti.
Saját lifestyle-márkája van De la Espriella Style néven, amely alá három komoly brand tartozik:
- A helyi gazdagok körében elég menőnek számít a Sempre Avanti, az olasz prémium anyagokat használó, exkluzív férfi ruházati márka, ahol egy egyedi cipő ára simán ezer dollár felett van.
- Jól ismert a Ron Defensor is, egy nemzetközi piacra szánt luxusrum, amit egy híres kolumbiai énekessel, az épp spanyolországi turnéra készülő Silvestre Dangonddal közösen gyártat, ezzel is ápolva a karibi gyökereit.
- És övé a Vino Fratellone nevű felső kategóriás olasz borcsalád is, ami egyenesen az elnök saját, toscanai szőlőbirtokáról érkezik.
Bár De la Espriella elvileg augusztus 7-én költözhetne be a Casa de Nariño elnöki palotába, a minimális különbség miatt indított jogi csatározás addig még tartogathat meglepetéseket. Ha a győzelmet végül szentesítik is, az igazi fejtörést a kormányzás jelenti majd. Az új elnöknek gyorsan el kell döntenie, hogy a kampánybeli „bosszúálló tigrisként” ront rá a rendszerre, vagy a győzelmi éjszakán mutatott béketeremtő államférfiként próbál hidakat építeni. Bármelyik utat is választja, falakba fog ütközni: a kolumbiai Kongresszus mindkét háza végletesen megosztott, a törvénygyárban ülő kismillió frakció miatt pedig minden egyes reformért véres különalkukat kell majd kötnie. De la Espriella hamar rá fog ébredni, hogy hiába másolja a receptet, elnökként messze nem lesz olyan kényelmes és domináns helyzetben, mint salvadori vagy argentin harcostársai.